2024. szilveszter Versailles-ban

Az idei házassági évfordulós úticélunk Franciaország lett. Azért esett erre a választásom, mert végignéztem a Versailles című 2015-ös sorozatot, amely egy kanadai-francia történelmi széria, melyben a versailles-i kastély megépítése kapcsán ismerhetjük meg a Napkirály, XIV. Lajos uralkodásának viharos éveit.

És... eszembe ötlött, hogy mi még nem jártunk ebben a csodás kastélyban, pedig a lányunk már volt osztálykirándulás kapcsán itt és beszámolt a szépségéről, meg egyébként is világhírű turisztikai látványosság, és nincs messze tőlünk.

Neki láttam hoteleket keresni és elég hamar rájöttem, hogy wellness szálloda nincs Párizs eme gazdag elővárosában. Aztán arra is ráeszméltem, hogy január 1-jén semmi, de tényleg semmi nem lesz nyitva Franciaországban, így semmilyen kirándulást vagy tanulmányi sétát nem tudok szervezni. Ez elég furcsa volt, mert eddig mindenhol találtunk valami látnivalót Újév napján is, Londonban az Apátság volt nyitva rövidített látogatási renddel, Hollandiában a libegő működött, Luxemburgban a várat látogathattuk meg, Svájcban a Pilátus-hegyre tudtunk felvonóval feljutni. Szóval mindenhol volt valami újévi programlehetőség, de Franciaországban nem. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy a versailles-i kastély látogatása után továbbállunk  és egy másik városban fogunk wellnessezni. Így is lett.

December 30-án elindultunk Párizs irányába. Ráérősen mentünk, mert délután 4-kor lehetett átvenni a szállodai szobát. Így kikerültük a fizetős utakat és országúton, majd a párizsi elkerülőn közelítettünk a "falu" felé. Így valamivel többet utaztunk, mint 4 óra. A szálloda a belvárosban volt, könnyen megtaláltuk, de első fennakadásként a recepciós közölte, hogy nincs pakolóhely a garázsban, így az utcán kell helyet találnunk az autónak.

Kipakoltuk a csomagjainkat és a férjem tett néhány kört az utcákon, de szerencséjére a második kanyar után épp a szállodától 20 méterre talált egy üres helyet. Ide nem volt könnyű besakkozni a járművet, mert borzasztó szűk, egyirányú utca volt, oldalt kicölöpözve.

Természetesen a parkolás fizetős reggel 9-től délután 5-ig, így 30-án 2 órát, 31-én egy teljes napot fizettünk. Mindez kb. 25 euróba került.

Versailles egyébként Yvelines megye székhelye. Korábban a Francia Királyság de facto (jelentése: gyakorlatilag) fővárosa volt, napjainkban is fontos adminisztratív és bírósági központ, amely 17 km-re található Párizs központjától tehát, mint előváros értelmezhető. Az egész kisváros a versailles-i kastély előudvarából nőtte ki magát. Közel 90.000-en lakják.

Erre a 30-ai napra nem terveztünk külön programot, így pihentünk egy kicsit, szétnéztünk a szállodában és nyakunkba vettük a várost.  Tényleg annyira a központban voltunk, hogy 1 km-es körzetben megtalálható volt minden. A lényeg, a kastély 1,2 km távolságra volt tőlünk, ezt 15 perc sétával simán letudtuk. Miután elsőnek szemügyre vettük a fő látványosságot folytattuk a feltérképezést. Találtunk bazár sort, buszmegállót, vasúti pályaudvart, McDonald's-ot, KFC-t. Ez utóbbiban megvacsoráztunk, majd fényképeztünk a Városházánál, közben láttuk a bíróság épületét is.

Végül visszasétáltunk a kastélyhoz és megvártuk, hogy ránk sötétedjen, hogy felkapcsolják a fényeket és mi szebbnél szebb képeket készíthessünk.

Tudni kell, hogy októbertől márciusig a kertek ingyen látogathatók, így aztán bekukkantottunk oda is.

Az első napunk el is telt. Kellemesen elfáradtunk, egy kicsit át is fáztuk. Visszatértünk a szállodába pihenni.

Másnapra, 31-re vettünk jegyet a kastélylátogatásra.  Én már sok-sok éve a GetYourGuide segítségével veszem meg online a belépőket. Mondták már nekem, hogy feleslegesen csinálom ezt mert, ha helyben vásárolok, akkor olcsóbb. Hmm, az lehet, de nem biztos, hogy kapok jegyet. Már megjártuk például Barcelonában, amikor a Sagrada Familiába szerettünk volna bemenni. Kivártuk a sorunkat a pénztár előtt (ez több óra is lehet) és közölték, hogy a leghamarabbi látogatási időpont 5 nap múlva lesz. Mi összesen 4 napot töltöttünk Spanyolországban, így ez kimaradt. Szóval azóta nem bízom az ilyesmit a pillanat művére.

Tehát 10.30-ra szólt a jegyünk. Felkeltünk időben, megreggeliztünk a hotelban és 10-kor elindultunk, hogy simán odaérjünk a kastélyhoz. 10.15-re meg is érkeztünk és döbbenten láttuk, hogy a kastély 10-kor nyitott és már buszok tömkelege áll a parkolóban és emberáradat kígyózik a várpalota udvarán. Szerencsére jól szervezetten működik minden. Az egyik biztonsági-forgalomirányító fiatalembert megkérdeztük, hogy a nekünk szóló jegyekkel melyik sorba álljunk be a négyből. Rögtön mutatta. A férjem a tömeget látva úgy döntött, hogy visszaszalad némi ellátmányért a kora reggel már az utcán áruló pékhez. Én tartottam a sort, ő pedig vett néhány perecet. De jól jöttek azok délután!:)

Arról, hogy a pék az utcán árulja a portékáját a Szépség és a Szörnyeteg című mese jutott az eszembe:

"Bonjour, bonjour....Nagy tálca kiflit hoz a pék, mint mindig és csupa édes illat száll,..."

Végül kiderült, hogy azért kellett éppen abba a sorba állnunk ahova, mert 30 percenként indítják a turnusokat. A 10 órások már bementek, mi pedig a 10.30-at vártuk. Ahogy nyitották a kaput (pontosak voltak) viszonylag gyorsan elnyelődött az a rengeteg ember. Arra is fény derült, hogy a bejárattól balra kígyózó sorban azok álltak, akiknek még nem volt jegyük. Egy idegenvezető pedig elmondta, hogy azokat a jegyeket árulják csak, amit az Interneten nem tudtak értékesíteni, ezek száma pedig véges. Gyakran előfordul, hogy órákig állnak sorban az emberek, végül pedig mehetnek haza, mert nem jut nekik belépő.

Ugye, ugye! Ha rám hallgatsz, vedd meg előre a jegyedet!

Éééés 11-kor a képekről, filmekből jól ismert kastélyudvaron találtuk magunkat.

Ott állva és nézve az "U" alakú épületegyüttest azon mosolyogtam, hogy "Lajosunk" mert igazán nagyot álmodni. Az apja által építtetett vadászkastélyból (ez ma az épülettömb középső része) létrehozott egy olyan hatalmi szimbólumot, amely az európai kastélyépítészet csúcspontja.

A biztonsági ellenőrzésen átesve innen, a középső épületből indultunk sétánkra. Rengeteg királyi lakosztályt jártunk végig, hálószobákat, báltermeket, társalkodókat, könyvtárakat, zenetermeket, játéktermeket láttunk hatalmas freskókkal díszítve körbe. Minden arany fényben tündökölt.

Egyfolytában a Tükörtermet kerestem, mert számomra az volt a legismertebb látnivalók egyike. Kiderült, hogy az északi szárnyba kell átmenni, ott ismét biztonsági ellenőrzésen átesni, hogy rátaláljunk a Napkirály rezidenciájára. Ugyanis a király az északi oldalon, a királyné pedig vele szimmetrikusan a déli oldalon lakott. Megtaláltuk a Tükörgalériát, amelyből direkt módon nyílt XIV. Lajos bungalója.

A sok-sok szépséget nem lehet elég részletesen leírni. Volt ott aranyozott szobor, rozetta, oszlop, márványpadló, gazdagon díszített bútor. Nem tudom hány órán keresztül nézelődtünk. 

Ezután indultunk neki a kerteknek, a Kis Trianon és Nagy Trianon Palotáknak. A további több órás sétát már nem vállaltam, a hátam már ekkorra jelzett, hogy elég lesz.:( Felültünk a kisvonatra 9 euróért személyenként. Ez is egy külön élmény volt. Az első megállónál, a Grand Canalnál nem szálltunk le. Ezt követte a Grand Trianon palota. A történelmi események kapcsán ez nagyon érdekelt bennünket.

Nagy hatással volt ránk a Galerie des Cotelle terem, ahol aláírták a békeszerződést az I. világháború után. Néma csendben álltunk egymás mellett egy magyarországi és egy erdélyi magyar. Megtaláltuk az emléktáblát is, amin fel volt tüntetve ez a szomorú esemény.

Majd lefényképeztem a lépcsőt is, ahol fedetlen fővel távoztak politikusaink az aláírás után.

Ezután ittunk egy finom kávét egy nagyon cuki retro autóból,

és felszálltunk újra a kisvonatra.  A következő megálló a Kis Trianon palota volt. Itt már nem szálltunk le, de fényképet készítettünk róla. :)

Visszaértünk a kastélyhoz, sétáltunk még egy kicsit a kertben és elindultunk a szállodába.

Úgy terveztük, hogy az éjszakai buli előtt pihenünk egy kicsit. Vettünk egy meleg fürdőt, ettünk és tévéztünk este 10-ig. A férjemnek feltűnt, hogy nagyon nagy a csend a városban. Tényleg nem volt semmilyen zaj, se zene, se tűzijátékozás, se kiáltozások az utcákon. Ez is furcsa volt. Mi felszerelkeztünk a megvásárolt tűzijátékainkkal, pezsgővel és elindultunk "szilveszterezni". Alig volt egy-két ember az utcán. Elsétáltunk néhány nagyobb tér, főutca felé, sehol nem láttunk egy lelket sem. Kezdett gyanús lenni, hogy a franciáknál nem lehet az utcán szilveszterezni.  A kastélynál megkérdeztük a biztonsági őröket, hogy lehet-e tűzijátékozni és, hogy lesz-e a városban valami közös ünneplés.  A tűzijátékozásra azt válaszolták, hogy nem tudják, kérdezzünk meg egy rendőrt, a városi ünnepre pedig nemet mondtak.  Annyi információt még kaptunk, hogy a kastély udvarán lesz egy mini fényshow, de az privát rendezvény lesz.

Így aztán elindultunk kettecskén a kietlen utcákon. Kerestünk egy nagyobb teret - egy parkolót -  és a férjem eldurrogtatott egy római gyertyát a magunk örömére. Utána kerestünk egy padot, ahol leültünk, gondoltuk itt is lövünk néhányat magunknak és iszunk pár korty pezsgőt a házassági évfordulónkra.

Miközben mosolyogtunk a római gyertya fényein hátulról megtámadott minket 3 rendőr. Nagy meglepi volt, nem hallottuk sem az autójukat, sem őket. Igazoltattak bennünket, rákérdeztek, hogy mit csinálunk és akarjuk-e börtönben tölteni a szilveszter estét. Ugyanis Franciaországban tilos a tűzijáték. Átkutatták a hátizsákunkat, amiben még 5 komolyabb pirotechnikai eszközt és alkoholt találtak. Miután igazoltuk, hogy legálisan, üzletben vásároltunk mindent Belgiumban, nem vették el a cuccainkat, de közölték, hogy ne használjuk őket és alkoholt sem ihatunk az utcán. A tűzijátékok törvényességét még telefonon is ellenőrizték. Nem akarták elhinni, hogy Belgiumban engedélyezett az ilyesmi. A francia rendőrség fegyverként tekint ezekre a "játékszerekre", azt mondták, ha rájuk irányítjuk őket, akkor támadóeszközként működnek. Aztán mondtuk, hogy kastélyt látogatni jöttünk Versailles-ba és házassági évfordulónk is van, mi csak ünnepelni próbáltunk. Ezután már szívélyesebbek lettek a rend őrei, gratuláltak nekünk, érdeklődtek, hogy tetszett-e a kastély, majd megkérdezték, hogy melyik szállodában lakunk.  Azt javasolták, hogy a tűzijátékokat vigyük vissza Belgiumba, a pezsgőt pedig a szálláshelyünkön igyuk meg.

Ekképpen  csendesre sikerült a szilveszteri bulink. Kerestünk valami szórakozóegységet is, ahol megihatnánk valamit emberek között, de összesen 2 bárt találtunk nyitva, ott pedig befizetős zenés est volt, nem mehettünk be az utcáról. Tehát visszaballagtunk a szállodába, Interneten meghallgattuk a magyar himnuszt, koccintottunk, megnéztük a tévében a párizsi tűzijátékot és ennyi.

Másnap legalább pihenten ébredtünk.:) Reggeli után csomagoltunk és újabb 4 órás utazás következett. A célállomás Anzin-Saint-Aubin volt, egy négycsillagos wellness szálló. 

Itt töltöttük a következő 24 órát. A környék és a hotel szuper volt: piros szőnyeggel vártak, kandallóval melegítettek, kaptunk köntöst, papucsot.

Újabb furcsasággal találkoztunk ebben az országban, mert a wellness-részleg használatát korlátozták. Időpontot kellett foglalni az igénybevételéhez. Ebből adódóan 1-jén este 18-19 óráig és 2-án délelőtt 10-11 óráig uszkálhattunk, jakuzzizhattunk, gőzfürdőzhettünk és szaunázhattunk. Egyébként nekünk elég is volt ennyi idő, jól éreztük magunkat.

Elérkezett az utolsó nap. Reggeliztünk, fürdőztünk még egy kicsit, csomagoltunk és indultunk haza. Nagyon közel voltunk a belga határhoz, másfél óra alatt haza is érkeztünk.

Visszatekintve erre az útra szépnek, meglepőnek, csendesnek mondanám. Nem volt izgalmas, mozgalmas, eseménydús, mint tavaly Svájcban, de a versailles-i kastélyt látni kell, hiszen egy építészeti csoda. Ezért megérte.