A fekete Belgium
Nem újdonság már senkinek, hogy Belgiumban tél végén, a farsangi időszakban mindenki a tavaszt várja, de nem jön. Idén sem cáfolta meg magát az időjárás egy-egy nap alatt minden évszak jelen van: tél havazással, az ősz széllel, a tavasz jégesővel és a nyár kukucskáló napfénnyel. Hullámozva, hogy az ember esze megáll, de tényleg.
10 napja megint a sötétség uralkodik az országon, ezért jutott eszembe, hogy igazából a fekete "színnek" lehet jelentőssége Belgiumban. Már egy remete vagyok bölcs gondolatokkal:)
Gondoljunk először a belga zászlóra! Ebben kiemelt fontossággal bír a fekete, mint a nemzeti lobogó első színe, amely a fegyvereket, a harcot, a függetlenséget és a hatalmat jelképezi.
Belgium 1830-ban vívta ki függetlenségét Hollandiától, 1831. január 23-tól a jelenlegi zászló a hivatalos.
A belga zászló színeit egyébként az egykori Brabant Hercegség címeréből vették.
A lobogó színei még a sárga (arany), mely a gazdagság, jólét szimbóluma. Hát, ez valóban igaz volt a 19-20. századi országra, de manapság ... Ide is keveredett egy kis fekete (mint a lepusztulás jelképe), s mivel a sárga és a fekete keveréke egy sötét libakaki szín, inkább maradjon a zászló színe sárga, emlékeztetve arra, hogy voltak szebb napjai is az országnak.
A jelkép 3. színe a piros, amelynek jelentése vér és áldozat. (Pl.:Belgium semlegessége ellenére az I. és II. világháborúkban is német támadás áldozata lett.)
Ugyanez a 3 szín a meghatározó a flamand közösség hivatalos zászlaján is, ami egy sárga alapon fekete oroszlánt ábrázol piros nyelvvel és karmokkal.
A vallon zászlón megmaradt a sárga háttér egy piros kakassal, de eltűnt a fekete.
A német közösség pedig majdnem teljesen elhatárolódik a Brabant Hercegségtől és az új belga államtól is a színeiben, hiszen az ő lobogójuk fehér alapon vörös oroszlán 9 kék nefelejccsel.
Van olyan vidéke is Belgiumnak, ami a fekete színnel van fémjelezve. Mégpedig a Pays Noir (Fekete-vidék), amely a Charleroi környéki ipari, szénbányászati régió. A bányászathoz kapcsolódik a híres, nemes belga fekete márványtípus is, a Noir Belge. Ezt a Namur környékén bányászott mélyfekete mészkövet gyakran használják az építészetben és a szobrászatban.
Rákerestem a Neten arra, hogy a fekete színhez milyen pozitív fogalmak köthetőek. A következők jöttek elő: elegancia, kifinomultság, erő, hatalom, komolyság, luxus, minimalizmus.
Egy-egy fogalomhoz tudok kötni saját gondolatot. Például az eleganciához; a királyi család megjelenését ünnepnapokon, vagy a diplomaták autóit.
A luxushoz a felső párezer életvitelét, a házaikat, a 160-180 ezer eurós autóikat. A minimalizmushoz, hogy szeretik a naturális anyagokat, a nyers fát, a natúr köveket, a meszelt falakat (a házakban, üzlethelyiségekben, irodákban természetesek a fehér vagy fekete falak). Az az igazság, hogy viccesen az jutott elsőnek eszembe, hogy a munkaidejükben, tempójukban és motiváltságukban mutatkozik meg leginkább a minimalizmusuk. :)
A fekete "színhez" azonban az emberek többsége negatív fogalmakat párosít. Mint a gyász, halál, félelem, szomorúság, depresszió, bűn, gonoszság, reménytelenség, zárkózottság.
Azonnal bólintottam a zárkózottságra, melyről már írtam is előzőleg. A téli szomorkás hónapokat többnyire saját otthonukban leeresztett redőnyök mögött töltik. Azután, mikor előbújik a Napocska, dereng valami fény, kirajzanak az utcákra, mint a méhek.
Játszottam most egy olyat, hogy néhány embert megkérdeztem: - Ha azt mondom "fekete Belgium", mi az első, ami eszedbe jut? A válaszok: felhő, napfényhiány, depresszió.
Sajnos, általánosan jellemzőek a belgiumi emberekre a D-vitamin hiány okozta betegségek. A depresszió, a SAD=Szezonális Affektív Zavar (az alváshormon és a boldogsághormon szintjének felborulása), melyek tünetei a levertség, a fáradtság, az alvászavar. Ezek az emberek persze, hogy feketében látják nemcsak Belgiumot, hanem az egész világot.
Az elmúlt hétvégén bennünket a lányunk kirángatott a sötét, depresszív hangulatból, ugyanis befizette az ősöket egy görög estre, melyet a szállodában tartottak, ahol Ő dolgozik.
Na, itt nem volt semmi fekete (csak az én kisestélyim). Fehér-kékben úszott a terem, a dekoráció, az asztaldíszek, minden.
Élő görög muzsikára táncoltak népviseletbe öltözött táncosok. Nagy élmény volt, hogy a Zorbánál beállhattam közéjük ropni. Közben a görög "svédasztalról" annyit ettünk, amennyit nem szégyelltünk. Sok-sok finomsággal kínáltak. És folyt a sör, a bor, nameg az ásványvíz nem kis mennyiségben.
22 óra után a görög zenészek nyugovóra tértek és átadták a helyüket egy DJ-nek, aki retró slágerekkel szórakoztatta a nagyközönséget. Rengetegen táncoltunk, ugráltunk, énekeltünk a porondon.
Rendesen kiengedtük a gőzt, az biztos.