Ahol a fény, ott az igazság!

Elérkeztünk 2024 adventi időszakához, ami általában az ünnepekre való készülődés periódusa. Most nem arról szeretnék nyomatékosabban írni, hogyan ünnepelnek Belgiumban, hanem az ünnepi díszítésről.

Nagyon furcsa, hogy nincs komolyabb tradíció ezzel kapcsolatban az országban (nincs Rudolfjuk a főtéten, nem díszítenek villamost, nincsenek fényfüzérek az impozánsabb épületeken), a nagyobb városoknak van díszített fenyőjük és talán egy-egy "Kellemes Ünnepeket" felirat a főutcákon. Ők, akik szinte egész évben sötétségben élnek törekedhetnének kicsit jobban arra, hogy a hosszú, fekete, téli estéket legalább az ünnepi időszakban kivilágítsák, szerintem. Hiszen a fény örömteli élményt ad, a szépség gyönyörködtet, és nemcsak a testet, hanem a lelket is élteti. Ami a szemnek szép, az lelki nyugalmat, megbékülést ad.

Ennek ellenére azt látom a környékünkön, hogy az eredeti belga családok nem foglalkoznak különösebben a fényekkel és a díszekkel. Az olaszok, lengyelek, románok, magyarok, spanyolok viszont igen. Vannak szépen dekorált házak is.

Mi is készültünk; a ház, a kert, a terasz fényben úszik. A nappalinkban is kigyúltak a csillagok, gyertyák és az adventi naptár fényei.

A karácsonyi fényeknek, mint dekorációnak a hagyománya visszanyúlik oda, amikor a karácsonyfákat gyertyákkal díszítették. A gyertyák fényének a keresztény világban nagy jelentősége van; Jézust jelképezik, mint a világ világosságát. De ezen kívül is fontossággal bír. A fény nemcsak a fizikai világban jelenik meg, mint meghatározó tényező, hanem a lelkekbe is világosságot hoz. Éreztétek már, hogy amikor meggyújtotok egy gyertyát közelebb érzitek magatokhoz a szeretteiteket?

Sok országban a karácsonyi fényeket és díszeket Advent első napján vagy annak környékén állítják fel, kapcsolják be. A nyilvánosan felállított és megvilágított karácsonyfák a XX. század elején váltak népszerűvé. Az utcák, épületek lámpasorai pedig a XX. század közepétől világítanak. Már ahol... Hasonlítsátok össze Szeged és a mostani lakóhelyem karácsonyi fényeit! :(

A gyertyákkal és cukorkákkal díszített fenyőfák először Németországban kerültek be a keresztények otthonaiba. A szemet gyönyörködtető dekorált fenyők után pedig az otthonaikat is kezdték fénybe öltöztetni az emberek. Ez a szokás, ami mára már elterjedt az egész keresztény világban, az 1960-as években kezdődött, főként az USA-ban, Kanadában és Európában.

Szóval a felöltöztetett fenyők bekerülnek a lakásokba, házakba Belgiumban is. De mikor? Náluk a fát és az ajándékokat nem a Jézuska vagy az angyalok hozzák, hanem Szent Miklós püspök, vagyis a Mikulás december 6-án. Ez borzasztó furcsa nekünk. Náluk a fa csak egy dekoráció, ami december elejétől januárig áll a szobákban. Feldíszítik ugyan, de nincsenek ehhez sem tradíciós kellékeik, mint a magyaroknak a szaloncukor vagy a mézeskalács. Ebben a belga szokásban nekünk az a jó, hogy amikor mi megyünk 24-e előtt fát venni, már csak akciós áron kaphatóak. "Leértékelt áru" a mi fánk minden évben :), hiszen maradék, amit 6-áig nem vettek meg.

Vannak családok, akik karácsonykor is ajándékoznak. Akkor szerintük Karácsony Apó (Pére Noel) közlekedik. Én ezt elég viccesnek találom. Egyszer megkérdeztem a szomszédomat, hogy mi az értelme annak, hogy a piros ruhás apó eljön hozzájuk 6-án, aztán haza megy pihenni és visszajön 25-én. Erre teljesen elképedt, hogy gondolhatok én ilyet...??? :) Ő nem ugyanaz a piros ruhás apó. 6-án a püspök jön St. Nicolas süvegben, 25-én pedig Karácsony Apó (Pére Noel) sapkában.

Hát... szerintem elég fantáziaszegény ez a történet.

Na, tehát akihez érkezik Karácsony Apó, az kisebb ajándékokat kap. Nagy divat például Gourmet-csomagot adni, melyben ételek, italok vannak, például pástétom, lekvár, bor stb..

Igazán nem is keresztény ünnep náluk a karácsony. Csak a katolikus templomokban van szó Jézus születéséről. December 24-ét Réveillonnak = mulatságnak hívják (megjegyzem: ugyanez a neve december 31-ének is). Nincs szenteste. Ők vendéglőkbe mennek, nagy eszem-iszomot csapnak, pezsgőt durrogtatnak és tűzijátékoznak. Az egyik tipikus fogás náluk a Foie Gras, ami liba- vagy kacsamáj. Ehhez a máj "keletről" (konkrétan Magyarországról) érkezik. Egyáltalán nem csendesednek el és meghittnek pláne nem mondanám a karácsonyukat. Az éjszakai dínom-dánom másnap folytatódik, 25-e a barátlátogatások napja.

Az éjféli szentmise dédelgetett hagyomány csupán. Mi szoktunk menni, és vannak mások is rajtunk kívül a misén (na, nem sokan). A legtöbbjük színesbőrű ember vagy olasz gyökerekkel rendelkező hívő.

Az ünnephez kötődnek feléjük a szokásos karácsonyi vásárok. Ez bezzeg minden városban, sőt a nagyobbacska falvakban is van. Itt is lehet enni-inni. A forralt boruk is más, mint a miénk Amarettoval kínálják, az finom. Népszerűek a kézműves dolgok. Adventi koszorúk, betlehemek kontra világító, zenélő Mikulások, hógömbök, mozgó életképek.

Mi is szétnéztünk már 1-2 városban, például Charleroi-ban, Brüsszelben, de a kedvencünk a Maredsous-i, idén is ott voltunk.

25-ével véget ér a buli náluk, 26-a már nem ünnepnap. Pihennek egy hetet, hogy szilveszterkor folytathassák.

Szóval a városaik még itt-ott csak-csak fel vannak díszítve, de hogy a lelkükben mennyi a fényesség, azt nem tudom.