Aki keres, talál...

De nagyon nehezen.

 Mostanában annyi történt velünk, hogy a lányunknak a párjával együtt sikerült kivenniük egy albérletet. Ez nem néhány hetes keresgélés sikeres megkoronázása, hanem több hónapos idegesítő hajsza eredménye. Ugyanis eszméletlen nehéz ebben az országban 2 életkezdő fiatalnak lakhatáshoz jutni. Megjegyzem, idősebb korban, nekünk sem volt könnyű, de a fiatalokkal még kritikusabbak.

Eldöntötték, hogy összeköltöznek. Természetesen, mi szülők támogattuk őket, így négyen estünk neki a hírdetések böngészésének. A fiú belga szülei nemigen foglalkoztak vele, hogy mi a fiatalok álma, gondolom ők úgy vannak vele, hogy már elengedték a kezét, tehát boldoguljon, ahogy tud. Mi azért készségesen segítünk a lányunknak amiben csak tudunk. Minden kezdet nehéz, jól jön a segítség.

De segítséget csak tőlünk kaptak. Az emberekben még segítőkészség sincs. Azt sem mondhatom, hogy ránézésre vagy anyagi helyzet alapján ítélkeznek. Nem tudom. Két jómegjelenésű fiatal 3 munkahellyel, ugyanennyi helyről leigazolt fizetéssel nem kelt bizalmat.

A huszonévesek hivatalosan, ingatlanközvetítőn keresztül próbálkoztak. Ott vagy nem veszik fel a telefont, vagy nem hívják őket vissza, vagy elmennek a megbeszélt találkozóra, hogy megnézzék a lakást, de már ott közlik velük, hogy a tulaj másnak szeretné kiadni. Mi ismerősökön keresztül próbálkoztunk. Volt is egy barátunk, aki tudott valamit. De ez a valami először februárban, majd márciusban, végül még áprilisban sem készült el. Emellett, amikor megnézték az ifjak csak ideiglenes megoldást láttak benne.

Szóval nem volt szívmelengető a helyzet, de nem adtuk fel. Semmi nem tart örökké, a csend is múlandó, és egyszercsak megszólalt N. telefonja. Egy ingatlanközvetítő visszahívta. Ez még nem ok az örömre Belgiumban, mert a versenyszellem értelmében ilyenkor állnak a START-hoz mindazok, akik szeretnék megszerezni a bérleti lehetőséget. Az ingatlanos minden jelentkezőnek köteles megmutatni a lakást. Ezután egy lapot kitöltve véleményt alkot, amely alapján a tulaj kiválaszt 2 lehetséges nyertest. Ezzel a 2 klienssel személyesen találkozik, s ezt követően megint lehet a telefonhívást várni.--------És ismét megszólalt. Nyertek a gyerekek abban az esetben, ha mi szülők vállaljuk a kezességet értük. 820€ havonta a kb. 80 m2-es lakás bérleti díja. Ehhez nem elég, hogy a lányunknak 1, a fiújának 2 munkahelye van. Még a mi jövedelmünket is igazolni kellett.

Én mindennek ellenére örülök a sikerüknek, mert D. az egyetem miatt mindig messze lakott tőlünk, aztán volt kb. 1 évet itthon és most Chatelet központjába költözött, a mi kis városunkba, 2,5km-re a szülők házától. Azért pizsamában, papucsban nem tudok átmenni hozzájuk, erre vigyáztak.:)

Így lett a gyerekeknek egy viszonylag nagy, nem egy "lyuk" albérletük. Van benne egy amerikai konyhás nappali, egy hálószoba, egy nyitott spájz, egy fürdőszoba vécével és egy hatalmas galéria mindenek felett. A galérián egy jól pakolható beépített gardrób, ami elnyeli a ruháikat. Mindez egy kétemeletes belvárosi ház 2. emeletén található.

Szerencsére a konyhájuk már teljesen felszerelt, mert az ide szükséges eszközöket már megvettük a lánynak az egyetemi albérleteibe és a fiúnak is voltak már dolgai. Így van, amiből kettő is akad, de inkább több legyen, mint egy sem. Az elmúlt néhány héten sok közös családi program volt a lakásnak köszönhetően. Először a költözködés, majd a takarítás, amiben a fiatalok kollégái is segítettek, egyik hétvégén festés, amiben a papáé volt a főszerep, másik hétvégén szőnyeg és függönyök vásárlása. Nézelődés a szép bútorok között. Ők maguk is csináltak IKEA-s turnét, vettek maguknak komódot, asztalt, székeket. Sőt, saját kezűleg készítettek egy dohányzóasztalt raklapokból. Ügyesek!

Most már elég szépek. Vannak még dobozok, amik kipakolásra várnak, ehhez vásárolni kell még polcokat, kisebb szekrényeket. Varrónőre vártak a függönyök, (már nem várnak), amiket le kellett vágni és a dekorációk sem kerültek még fel a falakra. De, ami késik, nem múlik. Nem lehet mindent egyszerre, főleg nem 3 munkahely mellett. Így is szó érte a ház elejét, mert a "kedves" főnöke a lányomnak már megjegyezte, hogy nem olyan tempóban dolgozik, mint ahogyan megszokták tőle. Kiemelve, hogy: - Nem lehet fáradtnak lenni. Ittunk egyet az ő egészségére is, amikor kész lettünk a festéssel, hamár ilyen megértő ember:).

Vannak, azért hátrányai is a belvárosi lakásnak. Sok a bár az utcán, ezek esténként élnek. Mivel ez a központ, így a fesztiválok, a vidámpark is ide költözik szezonálisan, ilyenkor elég nagy a zaj. És a legszomorúbb, hogy a pórázon sétáló kiskutyájukat a gyalogátkelőn elütötték majdnem a lányommal együtt. Siwa 2 hét pihenőre kényszerült, mert elmozdult a medencecsontja, kapott gyógyszereket a sürgősségi állatklinikán 225€-ért, de remélhetőleg jól lesz. D-nak a stresszen kívül nem lett baja. Hála Istennek! Az elkövetőt pedig nem tudjuk hogyan van, mert meg sem állt a történtek után.

Vigyázzatok magatokra mindig minden körülmények között, mert sok a bolond!