Aktualitások - Fête des voisins

Az utóbbi két hétvége eseményei kicsit felborították szürke, sokszor unalmas napjaink menetét.

Május 21-22 a születés- és névnapom megünnepléséről szólt. Kellemes meglepetésben volt részem.

A szombati napom úgy kezdődött, mint bármelyik másik szombat, csak a szokásos bevásárló körutamat áttettem péntekre, a vasárnapi nagyüzemi főzésemet pedig előre hoztam szombatra, mert nagyon vártam haza a gyerekeket, gondoltam legyen ünnepi vacsora. Még jó, hogy így gondolkoztam!

A menü már elkészült, de még javában a pogácsaszaggatásban voltam, amikor kora délután megérkeztek a gyerekek. Segítettek befejezni a munkálatokat, énekeltünk, táncoltunk közben a Sláger Rádió zenéire. Az is kiderült, hogy valami húsokat kell bepácolni, mert estére többen jönnek hozzánk és kerti sütögetés lesz. Szóval, folytak az előkészületek, amiről én semmit sem tudhattam. 

Késő délután megérkezett a férjem is harmadmagával és viccesen betessékeltek a ház egy távolabbi részébe, ugyanis "útban voltam", nem tudták az ötleteiket kivitelezni, mert én ott álltam a konyha közepén. :)

Így aztán beültem a nappaliba egy fotelba, a telefonomat nyomogattam és közben hallottam, hogy több ember szaladgál ki, be, fel, le.

Kis idő múltával a lányom jött értem, a konyhában pedig vártak a vendégek és a kis családom. Csodaszép volt, ahogy a férjem jött felém a gyönyörű tortával, meggyújtották rajta a tűzijátékot és énekelték, hogy: "Boldog születésnapot!". Körülötte álltak a vendégek és a gyerekek szebbnél szebb virágokkal. Ez mind az enyém volt. Természetesen sírtam a meghatódottságtól. Nagyon szép volt!

A meghatódottságom fokozódott, amikor megláttam, hogy a tortára magyarul van ráírva a szöveg. Kitudódott, hogy egy ismerősükkel csináltatták direkt nekem. Nem volt édes, laza piskóta volt a tésztája, a kedvenc gyümölcsömmel, málnával. Hihetetlen felhajtás!!! Nem győztem megköszönni.

És még nem volt vége a meglepetések sorozatának, hiszen mindezek után jöttek az ajándékok. Csupa-csupa olyan dolog, amire vágytam, amikre gyűjtögettem, hogy majd egyszer megveszem magamnak. Egyik ámulatból a másikba estem miközben bontogattam a szépen becsomagolt meglepetéseket. Ezek után még mindig érkeztek vendégek. Nagyon jó hangulat alakult ki. Rengeteget nevettünk, dumcsiztunk, énekeltünk és persze táncoltunk hajnalig. Az egész este folyamán érkeztek az üzenetek és jöttek a telefonhívások. Sokan gondoltak rám. Hála nekik!

Éjfél után pedig újra kezdődtek a köszöntgetések, hiszen már névnapom volt. :) Kevés alvás után "hajnali 11-kor" ébredve a férjem a teraszra invitált és miért? Mert ott állt a szomszéd házaspár egy meglepetéssel a kezében. Ők is átjöttek felköszönteni, nem számított, hogy én még pizsamában ittam a reggeli kávémat. Legalább jót nevettek rajtam.

Ha szerveztem vagy terveztem volna valamit, akkor sem sikerült volna ilyen nagyszerűen ez a hétvége. Köszönöm szépen a családomnak és a barátaimnak.

A következő hétvégén pedig egy olyan eseményre voltunk hivatalosak, amilyenre még nem volt példa mióta Belgiumban vagyunk. Fête des voisins - Szomszédok ünnepe.

Két héttel korábban kaptunk egy meghívót, miszerint várnak bennünket az utcai placra, ahol mindenki valami enni- és innivalóval jelenik meg egy közös beszélgetésre, bemutatkozásra.  Ez az esemény hagyományosnak számít az utcánkban, csak mióta (3 éve) mi itt lakunk ez mindig elmaradt a Covid-19 miatt. Nekünk ez volt az első.

Lelkesen készültem egész délután. Ismét sütöttem pogácsát, csináltam kókuszgolyókat, vettünk csirkeszárnyakat és jól befűszereztük őket, olyan igazán magyarosra. A férjem beszerzett kétféle pálinkát. Aztán kiderült, hogy a belga -módi sokkal egyszerűbb. :(

Ők chipseket, sajtokat, olívabogyókat vettek és ezeket szervírozták. Volt azért olyan szomszéd is, aki készült valami speciálissal (Sangria licsivel). 25kg szén lett beizzítva, hogy süssünk rajta finomságokat. Majd fény derült arra is, hogy mindenki csak magának hozott sütnivalót, azt elkészítette, megette és ennyit a vendégseregről. Számunkra ez elég furcsa megnyilvánulása volt a felebaráti szeretetnek. A magyar vendéglátás nem ilyen.

Mi mindenből megkínáltuk a többieket is, nem csak magunkra gondoltunk. Igazán nagy sikert is arattunk vele, nagyon dicsérték, hogy mi nem vásároltunk, hanem magunk készítettük el a dolgokat és még nekik is jutott belőle..... Nahát!

Végső soron sokan összejöttünk, jó volt a hangulat. Az időjárás is kegyes volt hozzánk,mert nem áztunk el, mondjuk melegünk sem volt a szél miatt, de sebaj, felöltöztünk. A keményebb mag hajnal 2-ig bírta a kiképzést, azután nyugovóra tértünk. Vasárnap délig a madár sem járt az utcában, ki kellett pihenni a fergetegpartyt. :)