Az általános iskola

Az általános iskola

Hát, igen... Elgondolkodtató, hogy a migráns-helyzet nagy dilemmát okoz egész Európának. A fő problémája jó néhány országnak csak az illegális bevándorlókkal van: "Ne jöjjenek papírok nélkül!" Számos ország pedig beenged mindenkit nem számít, hogy legális vagy illegális, menekült vagy sem. Papírok nélkül is érkezhetnek bárhonnan.

És itt voltunk mi eredeti, apostillált, fordított, pecsételt, aláírt papírokkal és évekig nem kaptunk semmit. Sőt, a várakozás ideje alatt sok-sok pénzbeli juttatástól elestünk, mert letelt a határidő, vagy visszamenőleg csak ennyi és ennyi évre adták stb.. Befejezem a papíros történeteket egyelőre. Még visszagondolva is elkap az ideg.

Írok inkább az iskolákról, ahova végül is bekerült a lányom. Először is nem nézik, hogy eddig hány osztályt végeztél el, az életkorodnak megfelelő osztályfokra tesznek, aztán, ha valami nem megy, akkor ismételgethetsz. Nekünk szerencsénk volt, mert otthon is 6 évesen kezdte a sulit a lány, mint az itteni gyerekek, így aztán 10,5 évesen 5. osztályba került, ami a soron következő fokozat volt, mert otthon 4 osztályt fejezett be a gyermekem. De van ismerősöm, akinek a lánya otthon 4 osztályt végzett 11 éves korára, Belgiumban pedig a hatodikban kezdett, tehát ötödikes egyáltalán nem volt. Igazából teljesen mindegy, de erre persze csak szépen, lassan jöttem rá.

A belga tanulók 6+6-os rendszerben végzik az iskolákat. Az első 6 osztály számít náluk általános iskolának, ahol semmi egyebet nem tanulnak csak írni, olvasni és az alapműveleteket matekból. Ezért aztán ez viszonylag könnyen elvégezhető a Kelet-Európából jött gyermekek számára, hiszen abból a tudásból is vígan megélnek, amit az 1-4 osztályokban magukra szedtek.

Az én lányom annyit sem beszélt franciául, hogy "bonjour", amikor elkezdte a tanulmányait Charleroi-ban. Karácsony környékén mertem tőle megkérdezni, hogy mégis mit csinál az iskolában. Azt válaszolta, hogy: - Ülök és nézek, mint egy birka.

Szóval innen indultunk. A matek ment neki, mert mint írtam otthon már mindazt megtanulta, amire itt oktatták, annyit csinált, hogy kilogikázta, hogyan kell az osztásokat, szorzásokat megcsinálni, mert a módszer (megjegyzem: sokkal komplikáltabb, mint a miénk)eltért az általa ismerttől. A legnagyobb probléma az volt, hogy mivel Belgium kétnyelvű ország a flamand nyelvet is kötelezővé tették neki. Vártunk néhány hetet, hogy hátha rájönnek a pedagógusok, hogy nem lehet flamandra tanítani valakit franciául, amikor a franciát sem tudja. Ez olyan, mint kiküldeni valakit a földbe kapálni kapa nélkül.:)

Nem jöttek rá. Be kellett mennem az iskolába egy tolmáccsal, aki elmagyarázta a flamandtanárnak, hogy nem fog menni a nyelvtanítás franciául, a gyerek eleve kudarcra van ítélve. Ő nem értette a problémát, ezért felkerestük az igazgatónőt, aki mosolygott a szituáción és felmentette a lányomat a flamand órák alól, helyette kapott egy korrepetáló tanárt, aki franciára tanította a gyereket addig, még az osztály többi tagja a flamandot gyűrte.

Így sikeresen elvégeztük az általános iskola 5-6. osztályát. Letette az általános iskola befejezéséhez szükséges vizsgát eredményesen úgy, hogy a "diplomaosztón" kihangsúlyozta a direktornő, hogy jó eredményt ért el a kislány, aki nem is beszél franciául.

Itt említem meg, hogy semmilyen ünnepséget nem rendeznek az iskolák, nincs tanévnyitó, évzáró, nemzeti ünnep, sőt ünneplőben sem kell menniük soha. Szerintem ez szegénységi bizonyítvány egy kicsit. Egy évben egyszer rendeznek egy karneváli bulit, Fancy fair a neve. Ekkor minden osztály készül valami előadással, utána rohangálnak az iskolaudvaron, szendvicseket esznek, kólát isznak, a szülők pedig sörrel a kezükben ( ezen nagyon kiakadtam) várják a gyerekeket, beszélgetnek bent a suli udvarán. Ez minden iskolában kötelező.

A másik, ami tradíció számba megy náluk, hogy a 6. évfolyamot városi szinten, tehát minden iskola 6. évfolyamát elviszik síelni az Alpokba. A jól menő osztályok Olaszországba mennek, a szegényesebbek Franciaországba. A "Classe de neige" (hóóra) nevezetű programon iskolai idő alatt a hegyekben folyik az oktatás. A tanulók folytatják a hagyományos órákat, miközben gyakorolják a téli sportokat.

1953-tól van ez gyakorlatban. A cél pedig az, hogy a tanulókat kiemeljék az iskolai környezetből, szervezett programokkal, a kollektív élet élményével serkentsék a tanulást. A kirándulás időtartama 1-2 hét. Mindenkinek kötelező. Sífelszerelést adnak a gyerekeknek, de az overált, a bakancsot, a sapkát, a kesztyűt azt meg kell venniük a szülőknek. Továbbá az utazás költségei is a szülőket terheli.

Ez volt az első olyan szituáció, amikor elestünk az önkormányzati támogatástól amiatt, hogy a mi 6-os gyerekünk nem volt regisztrálva az országban immár második éve.

Itt most be is fejezem az általános iskola ecsetelését, pedig lenne még mit kifejteni a módszereikről, a logikátlan oktatásukról, a memoriterek, a házi feladat hiányáról, a praktikus intelligencia ismeretlenségéről. Folytatom majd a középiskolával. Adieu :)