Az élet apró ürömei

Azért kezdtem el írni ezt a blogot, hogy a belgiumi életünkről számoljak be. Ehhez hozzátartoznak a kevésbé örömteli dolgok is.

A múlt héten megsorjázott bennünket a balszerencse, s mivel három a magyar igazság, ki is használta a lehetőségeit.

Vasárnap délután elérkezett a várva várt nap, amikor fel szerettük volna állítani a jakuzzit. Néhány éve ez bevett szokásunkká vált, hogy decemberben az ünnepekre és januárban a hideg napokra kihasználjuk a buborékfürdő meleg, jótékony hatásait.

A művelet el is kezdődött, a férjem lelkesen ügyeskedett a pincében, ugyanis ott szokott állni a jakuzzink. Én nem tartottam vele, ketten feleslegesek vagyunk ehhez a feladathoz, a konyhában tevékenykedve vártam a munka gyümölcsét. Kis idő elteltével feljött a férjem a pincéből és láttam az arcán, hogy valami nem stimmel.

-A jakuzzi lyukas. Kirágta az állat, amely a nyár elején beköltözött a pincénkbe.

Hogy milyen állat volt, arra soha nem jöttünk rá, pedig még kamerát is állítottunk fel a megfigyeléséhez. Élelmet egy zsák krumplin kívül nem talált odalent, de azt sem ette vagy rágta meg, csupán a stelázsi alsó polcáról átköltöztette őket egy sarokba. Furcsa volt, de mivel éhen halni biztosan nem akart, így elköltözött. A férjem pedig megkereste a lebetonozott pincében, hogy hol jöhetett be az érdekes állat. A kazán csöve mellett talált egy kis ásott földet és egy pici lyukat, azt betömte purhabbal, és gondoltuk, hogy mindenki jól végezte a dolgát. 

Azóta kétszer takarítottam a pincében, az összes holmit lepakoltam, portalanítottam és visszapakoltam, semmi nem volt megrongálva. A sok értéktelen kacat nem kellett a vendégünknek, csak a 700 eurós jakuzzi ízlett neki, azt kellett megrágcsálnia, sajnos több helyen is. 

Az első idegroham után a megoldást keresve arra jutottunk, hogy venni kell egy másikat, ha melegvízre, gőzre és buborékokra vágyunk. Ezért használtan, féláron vettünk egyet a Market Place-en. Bosszúság, pipa, megoldás, pipa.

Hétfőre ébredtünk. December 5-e volt és le szerettem volna foglalni a szilveszteri utazásunkhoz a szállásunkat. Két éve terveztem, hogy elmegyünk egy wellness szállodába Hollandiába. A Booking.com jóvoltából kaptam különböző kedvezményeket, így viszonylag jó áron mehettünk volna kikapcsolódni.  Azért írom, hogy "volna", mert a foglalás során, mikor a fizetéshez értem, lefagyott a szerver. Tudtam, hogy nem szabad többször próbálkozni, mert ha észhez tér a rendszer, akkor annyiszor fogja levonni a 850 eurót a számlámról, ahányszor rányomtam a "fizetés" gombra. Vártam, hogy mi fog történni és reméltem, hogy nem vonták le a pénzt anélkül, hogy a foglalás sikeres lenne. Ugyanis jártam már ebben a cipőben és potom két hónapig tartott visszakönyörögnöm a számlánkra a többször levont összeget. Nem történt semmi, csak a bosszúság borzolta az idegeimet. A férjem is nézegette az oldalt, hátha írnak valamit. Írtak is, hogy van egy elkezdett foglalásom, fejezzem be. Én is azt szerettem volna, de nem működött a modern technika.

Másnapra elvesztettem az összes kedvezményemet, mert december 6-a volt az érvényesség határideje. A pénz, hála Istennek, a számlán maradt, de a foglalás nem sikerült. Bosszúság, pipa.

Megoldás? Azt mondta a férjem, tojjuk le a kedvezményeket, hiszen két évben egyszer szeretnénk elmenni valahova. Fogjam a magyar hitelkártyámat, ha az működik, akkor foglaljam le a szállást. Igaz, 170 euróval többe került így, de utazunk! Megoldás, pipa.

Kedden eszembe jutott, hogy egy hónapja már, hogy kiengedtek a kórházból és kiváltottuk a 225 eurós gyógyszeremet, amire azt mondták, hogy a betegbiztosító visszatéríti az árát. Megkérdeztem a páromtól, hogy nem kellett volna-e már visszakapnunk ezt a pénzt.

 -  Tényleg, már régen - jött a válasz. Ezért aztán felmentünk a biztosító honlapjára, ahol várt bennünket egy üzenet, miszerint nem kaptuk meg a támogatást. Miért? Elkapott az ideg.

A férjemet is, aki fogta magát, bement személyesen a biztosítóhoz, ahol 40 percet állt az utcán, mire kiszóltak neki, hogy csak előre foglalt időpontban tudják fogadni. Hazajött, de nem írok semmit le a kommentjeiből. Kidobták szegényt az ajtón, hát mászott az ablakon, telefonált.

Kivételes módon egy kedves ügyintézővel sikerült beszélnie. Ő meghallgatta a gyógyszer történetét. Miszerint: a neurológus a kórházban november 8-án felírta a tablettákat, hogy még aznap váltsuk ki a receptet, mert reggel pontban 8-kor el kell kezdenem szedni őket, de gyógyszertár ilyen korai időpontban még nem lesz nyitva. Mondta, hogy drága lesz, de nem baj, mert Ő elküldi a biztosítóhoz a kérvényt, hogy kedvezményes áron kapjam, ezért vissza fogják adni a pénzünket.

Másnap a háziorvoshoz is elmentünk a zárójelentésemmel (november 9-e volt). Ő is elküldte a biztosítóhoz a kérvényt a kedvezményhez.  Tehát 2 orvos 2 időpontban is benyújtotta a gyógyszertámogatási kérelmet.

Az ügyintéző szerint a biztosító a 9-én benyújtott kérvényt vette figyelembe, s mivel a gyógyszert mi már 8-án kiváltottuk elutasította, hogy visszafizessék az árát. Magam is csodálkoztam a párom higgadtságán, amivel szépen megkérte az adminisztrátort, hogy nem lehetne-e a 8-án írt kérelmet figyelembe venni (normálisan), és visszafizetni a vagyonba került gyógyszer árát.

 - Ja, de lehet! Akkor, megoldás, pipa. 10 nap múlva visszakaptunk 200 eurót.

Összegezve: 3 nap alatt 1775 euró sorsa forgott kockán. A végső veszteség "csak" 475 euró lett. Ennyi az üröm az örömben, hiszen végül minden megoldódott. Pipa.