Az "északi" belgák
Ha a magyar embereket az olaszokhoz lehet hasonlítani mind temperamentumban, mind életstílusban, hiszen kedvesek, vendégszeretőek, hangosak, vidámak, izgágák, barátságosak vagyunk, olyan mediterránosan, akkor a belgák valóban a hideg északiakhoz hasonlíthatók. Természetesen kivételek mindig mindenben vannak, de nagy általánosságban ők egyáltalán nem közvetlenek, inkább távolságtartóak, visszafogottak, flegmatikusak és lenézőek. Egy igazi magyarnak megszokhatatlanok, érthetetlenek és furcsák. Behúzódva a saját vackukba, redőnyök mögött élnek és ez a hideg magatartás valóban az északiakat, de leginkább az angolokat juttatja az eszembe. Londonban volt még hasonló tapasztalatom az emberekkel.
Az, hogy redőnyök mögött élnek nem csak szófordulat a részemről, hanem tény. 3 éve lakunk a mostani házunkban, az utcát úgy kell elképzelni, hogy minden ház utcafrontra néz és mindenkinek van hátrafelé egy kis kertje, terasza stb.
Hiányzik a "fény" az életükből. Néhány dolog van csak, ami kicsit felmelengeti, felrázza őket.
Az egyik ilyen dolog: a foci.
Lelkesen járnak a nagy stadionjaikba a meccseikre és ott szervezetten szurkolnak. Megvan a rigmus, amit mindenki egyszerre kiabál, megvannak a dobosok, a zászlólengetők. A nemzeti csapatukat, a Vörös Ördögöket (Rode Duivels - Diables Rouges - Red Devils) mindenki szereti és élteti. Olyat még nem láttatok, ami az országban egy-egy EB vagy VB alatt folyik. Minden ház ablakában lóg a belga zászló, egészen addig amíg a csapat menetel előre. Ha meccset nyernek, akkor autóba pattannak és több órán keresztül mennek dudálva, ordítozva körbe-körbe a városokban. Feltámad bennük a vad és őrült oldaluk. Ilyenkor szórakoztatóak :).
Mondjuk szomorú, hogy nem ismerik a saját himnuszukat. Már a médiában is megjegyezték néhányan, hogy legalább a játékosok énekelhetnék az összecsapások előtt. Ellenben a játékosok neveit mindenki ismeri, a mezeiket hordják az utcán is, a belga zászló színeiből sálja, sapkája a legtöbb embernek van.
Egy másik téma, ami lázba hozhatja őket, vagy egy kicsit leolvasztja róluk a jeget: a politika.
A flamand-vallon ellentét sajnos óriási méreteket ölt. Megnyilvánul az élet minden területén. Ha a Parlamentből nézzük, Belgium rekordot állított be azzal, hogy közel 600 napig nem volt az országnak többségi kormánya. Miért? A pártok a nyelvi határ 2 oldalán állnak, a vallonok balra, a flamandok jobbra húznak. Koalícióra senki nem tud lépni senkivel, mert a vezető pártok sem jönnek ki egymással, ellenségként ábrázolják a másikat. A nyelvhasználat felől közelítve is nagy az elutasítás. Hivatalosan az ország kétnyelvű (sőt három), tehát mindkét nyelvet a franciát és a flamandot is tanítják az iskolákban. Gyakorlatilag nem hajlandóak megszólalni a másik nyelvén. Tapasztalat: egy kirándulásunk alkalmával flamand területre tévedtünk és megpróbáltunk enni egy hamburgert. Éhen nem maradtunk, a pénz az pénz, de azokat a fejeket látni, amikor franciául szólaltunk meg a kiszolgálópultnál........ Elég sértő volt ránk nézve. Mi külföldiek vagyunk, örüljenek, hogy az egyik nyelvet ismerjük, szerintem velünk szemben nem lehetne elvárásuk.
Más alkalommal autóvásárlás közben, a flamand autószalonban franciául próbáltunk meg érdeklődni. Ránk se néztek. Amikor angolul szólaltunk meg, akkor készségesen álltak rendelkezésünkre. Vicc!!!
De, hogy ez az ellentét kirajzolódjon előttünk, nem kell messzire mennünk. A saját szomszédunk kikérte magának, amikor "lebelgáztam", hogy ő nem belga, ő vallon. Az egyik brüsszeli tanítványom pedig fordítva nyilatkozott: Ő nem vallon vagy flamand, hanem ő belga :).
A harmadik dolog, ami felpaprikázhatja őket és úgy tűnnek néha, mintha élnének is: a sör.
Az 500 féle belga sört rendszeresen kóstolni kell! A probléma csak az, hogy olyan élethelyzetekben is próbálják magukat felvillanyozni, amikor nem kellene. Például az autókban a pohártartóban a legtöbb esetben nem víz, üdítő vagy energiaital van, hanem sör. És a péntek esti kocsmák mindig teltházasak. Sőt Charleroi-ban van egy sarki bár, ami egész héten csak pénteken van nyitva és kitermeli a heti jövedelmet.
Az ezekből távozó emberek pedig kicombosodnak, megjön a hangjuk, előjön az énektudásuk és nem ritkán a küzdősportok lelkes rajongói lesznek. Erre a legjobb példa fiatal barátunk D.. Az albérlete egy bárral szemben van, tehát nem tud úgy hazamenni, hogy a péntek esti hangulatnak ne legyen szemtanúja. De sajnos nemcsak szemtanú, hanem áldozat is. Egy fiatalember, aki a bár és mint megtudtuk a rendőrség törzsvendége is péntekenként, kiszemelte magának a mi barátunkat, aki mellesleg trénernek tanult még Magyarországon, tehát nem gyenge gyermek. Minden péntek este megtámadja az utcán, mire D. behúz neki egyet, hogy hagyja abba. Erre a sörtől fellelkesült ember elterül az utcán, a bárból hívják a rendőrséget, megkérdezik D-től, hogy szeretne-e feljelentést tenni és ez hónapok óta így megy. Nevetséges történet, de bosszantó. Legutóbb már feljelentés született zaklatás miatt, kíváncsian várjuk a fejleményeket. Nem zavarja ezt a "barátságos, ismerkedésre vágyó" idióta belgát, hogy minden héten elverik?
Na, de azért, amint az elején is írtam, kivételek mindig vannak. Van szomszéd, aki a kötelező Bonjour!-on és ça va?-n kívül egyebet is kérdez vagy mond, ha találkozunk. Vannak fekete futárok, akik kedvesen mosolyognak és érdeklődnek felőled (igaz ők genetikailag nem belgák). Van tanítvány, aki megkínál kávéval, kólával mikor nála vagyok. Van olyan is, aki a férjeméket, a munkás embereket kínálja meg valamivel. Akad egy-egy idősebb asszony, aki megáll a kerítésnél és beszélget a kutyával (az állatokat jobban szeretik, mint egymást), s közben esetleg hozzád is szól.
Szó, mi szó a klímaváltozás, a felmelegedés lehet, hogy jót tesz nekik, hisz a meleg hatására olvad a jég.