Beaumont legendája

Beaumont egy 7060 főt számláló kisváros Belgiumban, a vallón tartományban, közel a francia határhoz. Chatelet-től 33 km-re fekszik, tehát nincs messze tőlünk. Voltunk már erre néhány éve kirándulni, mikor megnéztük a híres Szalamandra-tornyot, sétáltunk a falu lankáin és betértünk egy helyi kocsmába sörözni. 2025 októberében a lányunk barátjának meghívására érkeztünk egy tradícionális eseményre.

Ez a hagyományos falunap egy történelmi legenda újrajátszására épül, melyet 5 évente ismételnek meg Beaumont lakói.

A legenda: ez a história egy XVI. századi helyi történet, amely V. Károly német-római császár és 3 Auvergne-ből érkező "rosszakaró" tragikus sorsát meséli el. 1549-ben egy augusztus reggeli melegben 3 rézműves tartott Beaumont felé. Azt tervezték, hogy a vásáron elcserélik a tudásukat és vesznek néhány holmit. De nem voltak jókedvükben. Morgolódtak, mert nehéz volt a hámjuk, húzta a vállukat miközben cipelték azt Artois és Hainaut lankás vidékén át. Dühöngtek a sör miatt is, amely az ünnepi estéket fájdalmas reggelekké változtatta. Pihenniük kellett. A távolban már látták a városfalak felett lobogó vörös és ezüst zászlókat. Épp koccintottak, amikor egy lovas haladt el mellettük.  Szerintük egy polgár lehetett, aki szintén a vásárra igyekezett.

 - Jó uram, megszánná ezt a 3 szerencsétlent! - A lovas előtt a 3 részeg férfi összeesett, ő pedig ezt nem bírta ki nevetés nélkül. 

 - Ah, te kiskirály! Majd megtudod hogyan segíts nekünk! - fenyegetőztek a rézművesek, és a lovas lovának a kantárját meghúzva a porba rántották őt. 

 - Menjünk, és ma este Beaumontban meghívlak benneteket a fogadóba - mondta a lovas.

Ám a Saulchoy-kapuhoz érve a lovas felegyenesedett és a polgári milíciát hívta segítségül.

 - Kapitány! Fogják el ezeket a gazembereket! Felségsértést követtek el ellenem. Vigyék őket a bíróhoz, hogy igazságot szolgáltasson!

A 3 férfi megdermedt. Megtámadták V. Károlyt. Szeretett császárukat, aki azért jött, hogy meglátogassa az északi tartományokat és bemutassa fiát, Fülöpöt, a trónörököst.

Delet harangoztak.

Croy hercege magához hívatta a polgármestert, a 7 esküdtet, a prépostot és az alprépostot, miközben a letartóztatás híre futótűzként terjedt a városban.

Mindenki a piactérre igyekezett, hogy tanúja legyen a tárgyalásnak és az ítéletnek. Ott voltak a kézművesek, az apátok, az íjászok, a nemesek és a közemberek, valamint az egész császári kíséret.  A zöld pad korlátaihoz kötözve, az igazság keresztje alatt hallották az auvergne-i hármak a prépost ítéletét.

 - Mivel ezek felségsértési bűnt követtek el Németország császára, Hollandia hercege és Spanyolország királya ellen gazemberek, szélhámosok, csőcselék, akiket magasra és rövidre fogunk akasztani.

A tömeg éljenzése közepette a kapitány vonszolta a szerencsétleneket az akasztófa elé. 

Az óra egyet ütött a templomtoronyban. 

A létra tetejéről, mielőtt a semmibe zuhant volna, az egyikük ezt a szörnyű mondatot mondta: - Beaumont városa, a szerencsétlenség városa. Aki délben érkezett, azt egy órakor felakasztották. 

És a legenda a mai napig él a városban. A lányom is tanulta az iskolában és gyakran halljuk Beaumont kapcsán, hogy "Ne délben érkezz oda, mert akkor lógni fogsz".

Mi október 5-én vasárnap voltunk hivatalosak az eseményre. Korán reggel kaptuk a telefont, hogy induljunk el időben, mert 11-kor lezárják a várost, se ki, se be nem lehet majd menni. 10 órára megérkeztünk, de autóval bemenni már akkor sem lehetett a kisvárosba.  Külső parkolóban hagytuk a kocsit és sétáltunk a város felé. 2 euró belépőt kértek tőlünk az aszfalt koptatásáért.

Ez a pici vallón helység 7500 látogatót várt aznapra, akik megnézik a 700 jelmezes statiszta felvonulását, felfedezik a 45 kézműves portékáit a vásáron, célba lőnek és forgóznak a búcsú, majális jellegű utcai forgatagban.

A rendezvény 3 napos volt. A hétvége folyamán a város utcai előadásokkal, középkori játékokkal, koncertekkel, kézműves bemutatókkal és ünnepi hangulattal kelt életre.  Vasárnap volt a grandiózus történelmi felvonulás. Minden macskaköves utcán jelmezesek sorakoztak, doboltak, énekeltek várva az időt, amikor elindulhatnak a "piactér" felé. 

A város bírái és a császár lovon érkeztek.

A Franche Foire igazi régi piaccá varázsolja a város utcáit, autentikus elmerülést tesz lehetővé a XVI. századi Beaumont világába.

Délben elindultak ők több százan, az egyházi emberek, a gyerekek, a beginák, az iskolamester, az apácák, a sok-sok Testvériség, a zászlóvivők, dobosok, síposok, az esküdtszék, a "Karrier" bannerek, az íjászok, Beaumont gróf igazságügyi emberei, Croy grófjának alabárdos százada, a hóhérok, a börtönőrök, a sírásók, a polgárok, a trágyagyűjtők talicskával, az ácsok, a trubadúrok, a császár tudósai, művészei és családja, az udvari bolondok, a császári gárda és maga a császár a pórnéppel együtt a piactérre az igazság keresztje alá. 

Természetesen mi is az utcára vonultunk, a kordonok mögött állva nézelődtünk ebben a sokszínű forgatagban és izgatottan vártuk az akasztást. Mikor hozták a 3 szerencsétlent még megsajnáltam őket, habár tudtam, hogy ez csak színház. Annyira élethű volt minden, elképesztő.

Meglepetésünkre az egyik közvetlen chatelet-i szomszédunk is a jelmezesek között vonult. Kiderült, hogy városbéli és 5 évenként magára ölti a dobosok jelmezét, hogy felvonulhasson ezen a felelevenített történelmi eseményen. 

És, amikor 1-et ütött a templomtorony órája, bizony felakasztottak 3 "gazembert".

Ez történt akkor, amikor V. Károly lábnyomai keresztezték 3 rézműves szemtelenségét.

Hihetetlen tömeg kísérte figyelemmel a kivégzést. Hömpölygött az emberfolyam az utcán, a téren, lógtak a kíváncsiskodók az ablakokban, az erkélyeken.

A kivégzés után pedig elódalgott a néptömeg a standokhoz, a hintákhoz, a céllövöldébe. Evett-ivott, mulatott mindenki.

Egyébként nem V. Károly volt az egyetlen császár, aki megfordult ebben a városban. Beaumont kulcsfontosságú állomás volt Napoleon utolsó hadjáratában is 1815-ben. Itt szállt meg a császár néhány nappal a waterlooi csata előtt. A Salamandre-toronyból vette szemügyre a táborozó csapatait.

Tetszett ez a program nekünk, tényleg olyan volt, mint egy hatalmas színházi előadás. Csodás volt látni, hogyan inspirálja a kollektív emlékezetet egy történelmi esemény, egy legenda, megmozdítva egy egész város lakosságát a kicsiktől az idősekig egyaránt.

Igazából a belga néphagyományok gazdagok. Magukba foglalják a lovas rákhalászatot, a karneválokat, a sörfőzési kultúrát, a gofri- és csokoládéhagyományokat, a helyi fesztiválokat. Ezek a hagyományok a helyi identitás részei, amelyek a vallási ünnepeket, a tengeri kultúrát, a gasztronómiát és a történelmet ötvözik.

Örülök, hogy részünk volt egyben.

Köszönjük szépen a meghívást!