Charleroi - Montigny-le-Tilleul - Châtelet
Mióta Belgiumba érkeztünk a lányommal és a párommal már háromszor költöztünk újabb helyekre. Legelőször Charleroi belvárosában laktunk az egyik fő utcán egy 3 szobás, konyhás, fürdőszobás lakásban sokad magunkkal. Négy hónap elteltével rájöttünk, hogy mindenkinek egyszerűbb, nyugodtabb és drágább :) lesz az élete, ha páronként, családonként külön költözünk.
Egy kedves török ismerős segített nekünk albérletet keresni és mutatott egy házat, ami még felújítás alatt volt, de az utolsó simításokat végezték rajta, így néhány napon belül költözhettünk. Sajnos az átalakítás utáni takarítást is nekünk kellett megcsinálni, a legnagyobb baj a házzal mégis az volt, hogy a török negyedben állt, a mecset közvetlen szomszédságában. Ez a negyed (Couillet) még Charleroi-hoz tartozott.
Innen 5 év elteltével költöztünk, ki a városból egy szép nagy faluba, Montigny-le Tilleul-be, fel a hársfák hegyére egy kicsi, de 2 szintes, pincés, padlásos, garázsos, kertes házba. Nagyon szerettem itt lakni, de a tulaj négy év után el akarta adni a házát, így muszáj volt megint költöznünk.
Már igényesebbek voltunk, mint elejében és ragaszkodtunk a kertes házhoz. Kis protekcióval találtunk is egy szintén 2 szintes, 2 wc-s, padlásos, pincés, garázsos, mosókonyhás, 3 szobás, nappalis házat, de a legnagyobb bánatomra ez egy olyan faluban van, ami kicsit sem tetszik. Bele kellett törődnöm. Most Châteletben lakunk.
Arra gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben lakóhelyeink nevezetességeit mutatom be.
Charleroi: - egyik városrészében, Marcinelle-ben található a belga képregények legnagyobb kiadójának a Dupuisnek a központja.
- A városháza harangtornya az UNESCO világörökség része 1999-től.
- Látványosság a városban a Maison Dorée, amelyet 1899-ben építettek Art Nouveau stílusban. Az épület a nevét a homlokzaton található aranyszínű sgraffiti-ről kapta.
- A város múzeumai a Musée de la Photographie, a fényképészeti múzeum, a Le Bois du Cazier, ami egy bányamúzeum. Ezek a leghíresebbek, már mindkettőt meglátogattuk. Nekünk a bányamúzeum érdekesebb volt, érdemes megnézni.
- Nagyon szép a La Basilique Saint-Christophe, ide sűrűn járunk misére is. Amikor a családomat vittem városnézés címén ebbe a bazilikába, egy kedves, idős hölgy, aki a prospektusokat és apró csecsebecséket árulta megdicsérte a népes familiámat és tartott egy kis idegenvezetést is. Nagyon aranyos volt.
- Egy emlékművet is megemlítenék, ami szintén Marcinelle-ben található. Az 1956-os bányakatasztrófa áldozatainak emlékére állították. Sajnos magyar áldozatai is voltak a szerencsétlenségnek, így a nemzetek nevei között Magyarország is szerepel.
Montigny-le-Tilleulben különösen sok látnivaló nincsen. Maga a környék az, ami szép. A falu neve azt jelenti, hogy a Hársfák Hegye és ehhez híven rengeteg fa, kisebb erdők veszik körbe a települést.
- Itt van az egyik legnagyobb kórháza a környéknek a Hopital André Vésale.
- Meglátogatható az egyik tó mellé épült, hangulatos étterem is a L'étang du Tilleul. 11-23 óráig van nyitva, kivéve a hétfői napot. Francia és olasz specialitások fogyaszthatók itt leginkább. Nyáron nagyobb élmény a teraszon enni és közben gyönyörködni a horgásztóban.
Châtelet: az elmúlt 3 esztendőben ebben a falucskában nem fedeztem fel semmilyen látnivalót. Illetve egy kastélyt találtam Châtelet mellett (igazából már Gerpinnes-hez tartozik) a Chateau d'Acoz-t, de nagy szerencsénk nem volt hozzá, mert magán kézben van, ezért nem látogatható. Egy sétát azért megejthetünk körülötte.
- A Saint-Roch téren áll a Saint Roch kápolna. 1626-ban épült gótikus stílusú katolikus szentély. Soha nem láttam még, hogy nyitva lenne, szerintem csak az épületet tartják becsben, a kápolna nem funkcionál.
- Látogatható ellenben a Szt. Péter és Pál templom. 1867-71 között épült neogótikus trendi stílusban téglából és faragott kőből. Az épületnek van egy egészen sajátos tetőszerkezete. A templomban működik egy monumentális óra, ami a harangterem felett van elhelyezve.
- A falu lakosa volt Renée Magritte, aki a XX. század elején alkotott szürrealista képeket. Elmés és szórakoztató műveiről vált ismerté. A Magritte-házon kívül egy szobor méltatja emlékét, ami egy körforgalom közepén padon ülő polgárként ábrázolja.
- Ha a természet közelségére vágysz, akkor kisétálhatsz Châtelet parkjába. Ez egy 15 hektáros zöldterület sétálóutakkal, pázsittal, padokkal és gyermekjátékokkal.
Körülbelül ennyi. Még magam is meglepődtem azon, hogy mégis csak összeszedtem néhány látnivalót ezeken az elég jelentéktelen helyeken. Valaki kíváncsiságát hátha felkeltik, ezek a csendes, nyugodt, éppen ezért jól lakható falvacskák.