Csodás születésnap bosszúsággal fűszerezve
Az elmúlt hónapok legemlítésreméltóbb eseménye az 50. születésnapom volt. Nagy előkészületek előzték meg, mert érkezett hozzánk a családom 10 fővel.
Lokalizálni kellett a fekhelyeket, felhúzni 10 váltás ágyneműt, összeállítani a menüsort, bevásárolni stb., stb.. Az utolsó tennivaló az autók kitakarítása, üzemanyaggal feltöltése volt, hisz mind a 3 autó szükségeltetett ahhoz, hogy elhozzuk a vendégeket a reptérről.
Május 23-án, péntek délelőtt landolt a budapesti gép Charleroi-ban. Megelőző este D. lányom hazafelé tartott a munkából és idegesen telefonált, hogy lerobbant az autópályán Lasne közelében. Na, puff!!!
Hiába a sok szervezés, borult az egész terv. Haza kellett hozni a lányomat 50 km-ről, majd az autóját, és szerezni kellett kölcsönautót, amivel a reptérre megyünk, mert ugye, a létszám nem csökkent. A baj sosem jön jókor, de most ez a szitu tényleg elég kellemetlen volt. A lányom barátja elautózott D-ért, a férjem egy haverjával vett egy vontatórudat és megpróbálták hazahúzni a lerobbant járművet. Nem sikerült. Szóltunk egy autószerelőnek, aki trénerrel elment a kocsiért még az éjszaka folyamán. 23 órára érkezett vissza a garázsba, ahol a férjemék várták, hogy levegyék a rendszámot az autóról. Szerencsére egy barátunk felajánlotta az egyik járgányát kölcsönbe a hétvégére, de ez a jármű még nem volt beíratva a forgalomba és nem volt biztosítása sem. Tehát az éjszaka áttették a rendszámot a kölcsönjárműre, reggel pedig telefonáltunk a biztosítónak, hogy ideiglenes, 3 napos biztosítást kössünk rá.
És délelőtt mosolyogva vártuk a családot a reptéren.
Szerencsésen megérkeztek. Főleg édesapámért aggódtam, aki 75 évesen először látogatott meg 15 év után Belgiumban és repülőgépen is először ült életében.
A háromnapos ünnepsorozat azzal kezdődött, hogy az idősebb húgomat köszöntöttük a szülinapján, mert nálunk van egy hét májusban, amikor szinte végig ünnepelünk.
Május 23-a, mikor érkeztek, éppen az Ő ünnepe volt. Ezért a kiadós ebéd után tortával és ajándékokkal köszöntöttük. Délután kicsit megpihentek az utazók, majd elmentünk egy kis városnézésre. Az idő elég borongós volt, így az autóból szemléltük a "csodás" Charleroi-t. Szerettünk volna inni egy pofa sört a Luxemburg Pubban, de édesapám nem érezte magát 100-asnak, így elálltunk ettől a programtól.
Eközben a fiatalok jakuzziztak.
Este kvíz-játékoztunk zenei kérdésekkel, majd pihentünk.
Másnap folytatódott a dínom-dánom, eszem-iszom, hiszen a legidősebb unokaöcsémet ünnepeltük. Neki 24-én van a születésnapja. Újabb torta, újabb ajándékok előzték meg a héliumos lufifújást. A gyerekek és a felnőttek együtt díszítették a nappalit, mert estére az a buli következett, amiért Belgiumba repültek. 16 órakor indult a konvoj 13 fővel Namurbe, a szomszédos városba, ahol le volt foglalva egy játékteremben 2 bowlingpálya és az ebédlő az ünnepléshez.
A játék és a vacsora jól sikerült, tetszett minden korosztálynak. Bowlingozás közben koktéloztunk, vacsora közben boroztunk, majd 4 óra elteltével indultunk haza. Este fél 9-kor folytattuk a partyt. Most én kaptam tortát és ajándékokat.
22 óra körül elhalkultunk és Rabszolgás társasjátékot játszottunk. Ez még Tatának is nagyon tetszett. Szuper jókat nevettünk. A legizgalmasabb feladványnak a: faszamár vagy fasza már vagy fasz a már....sikerült :). Ezt követően nyugóvóra tértünk.
Harmadnap a búcsú napja volt, de maradt még egy délelőttünk. Ez nézelődéssel telt. Betévedtünk 8-an a helyi Delhaize-ba, ahol egy úriember felajánlotta az idegenvezetés lehetőségét.:) Nem tudom, milyen csoportnak néztek bennünket, de kedves gesztus volt tőlük, hogy nem akarták hagyni a turistákat csak úgy bolyongani az üzletben. Fényképezkedtünk a helyi híresség, René Magritte szobránál.
Kicsiny falunk lakosai örültek a turistáknak, integettek, fütyültek, tapsoltak nekünk, kivéve a "falu kertészét", aki fenyegetve rázta a kezét felénk, hogy vigyázzunk a virágokra. :)
Megnéztük a Chateau d'Acoz-t is egy rövid sétával egybekötve.
Innen visszatérve már csomagolt a banda és indultunk a reptérre, hogy kellemesen elfáradva, de jól kiünnepelve magunkat mindenki hazatérjen.
Számomra a legszebb ajándék volt, hogy mind együtt eljöttek hozzánk és velem ünnepeltek ezen a kerek évfordulón.
Mindeközben persze nem volt idő a lányom autójával foglalkozni, annyit tudtunk róla, hogy a kuplung meghibásodása okozta a problémát.
Hétfőn aztán nekiállt a szerelő is dolgozni az autón, amit gyorsan szerettünk volna visszakapni üzemképesen, mert a lányom ideiglenes biztosítása lejárt és dolgozni sem tudott menni a járgány nélkül.
Kedd estére elkészült a masina, aminek a javíttatása szállítással, alkatrésszel, munkadíjjal együtt 750 euróba fájt nekünk. Ment is a lány dolgozni szerdán, csütörtökön problémamentesen, de a pénteki útja már nem sikerült. Éppen telefonos beszélgetésben voltunk (minden reggel ez a program), mikor kiabált D. a vonal túlsó végén: Anya, anya! Beesett a kuplung, nem tudom kiszedni! Mit csináljak?
Lehúzódott szegény La Hulpe nevezetű faluban, 3 km-re a munkahelyétől és telefonált, hogy nem fog beérni a munkaidő kezdetére, én pedig agyaltam, hogy most mi legyen. Tudtam, hogy a férjem a közelben dolgozik, Waterlooban, ami 15-20 percre volt a lerobbant autótól, ezért őt hívtam, hogy menjen menteni a lányt. Megtalálta a faluban, eltolták a kocsit egy biztonságosabb helyre és elvitte dolgozni a gyermeket, aki így csak fél órát késett. Majd Ő is dolgozni ment, közben pedig hívta a szerelőt, hogy ismét mehet az autóért, ami most is elég messze áll (45 km). Este én mentem a lányért 70 km-re, hogy hazavigyem. 3 órás út volt nekem is aznap Chatelet - La Hulpe - Beaumont - Chatelet. D. 86 km-t megy nap, mint nap, oda-vissza a munkahelyéig.
Ez a második autómentés nem ment olyan gyorsan, mint az előző. 1 hétig járt kölcsönautóval a melóba a gyerekem. Elszakadt a kuplung bowden. Nem akartam hinni a fülemnek, hogy megint a kuplunggal van baj. A férfiak megmagyarázták nekem, hogy ezt nem láthatta előre a szerelő mikor lebontotta az autót az előző javításhoz. Nem nyugodtam bele a magyarázatba, engem bosszantott, hogy 2 hét sem telt el és kétszer állt meg az autó a lány alatt. Arról nem beszélve, hogy az újabb szállítás, szerelés, alkatrész, ismét 450 euróba került.
Szóval, nem volt hab a tortámon, vagy ha volt is, nem ízlett, de az 50. szülinapom több szempontból is emlékezetes maradt.