Dánia

A 14. házassági évfordulónk alkalmából 2025-ben Dániába utaztunk ünnepelni. Nem kettecskén mentünk, hanem egy baráti házaspárral, akikkel a közös bulijaink jól szoktak sikerülni. Koppenhága volt az úticél, ami Chatelet-től 955km-re van. Az autós utazást választottuk, mert nézelődni szerettünk volna. Nagyon vonzott bennünket a félsziget, ami az Északi-tengerbe nyúlik, a nagy víz tagolta földnyelv és szigetek, ahova gyönyörű hidak ívelnek át. Majd az Oresund tengerszoros Koppenhágánál, ami egyike a 3 dán tengeri átjárónak, amelyek összeköttetést teremtenek az Északi- és a Balti-tenger között. Itt található a világ egyik legforgalmasabb víziútja.

Szóval, autóval indultunk útnak. Az első célkitűzés az volt, hogy délután 5 óráig tegyünk meg 750km-t a kompig, ugyanis a Femer szoroson, amely a német Fehmarn és a dán Lolland szigetet választja el egymástól csak így tudtuk átúszni. Nagyon ügyesen letudtuk a belga, holland és német szakaszokat és idejekorán megérkeztünk Puttgardenbe a komphoz. Érdekes volt, hogy Németországban vízre szálltunk és 45 perc múlva Dániában, Rodbyban kötöttünk ki.

Közben ránk sötétedett, így az utolsó 150km hídjait kivilágítva láthattuk. Az eső is eleredt, de jobban örültünk neki, mint a hónak!

Tudtátok, hogy az északi országokra sokkal inkább az eső jellemző, mint a havazás? Az év közel felében esik az eső náluk, de a tartós hótakaró még télen sem jellemző az egész országra, ellenben esernyő és vízhatlan ruházat egész évben ajánlott. Óceáni éghajlatának köszönhetően Dánia nagyon szeles. Vettük észre:). A 4 napból kettőn majd levitte a fejünket a huzat. 

18 óra után kicsivel megérkeztünk a Koppenhága külvárosában lévő Scandic szállodánkba.  Ez egy észak-európai szállodalánc egyik hotelje volt, melynek központja Stockholm és elsősorban a skandináv országokban, valamint Német- és Lengyelországban üzemeltet hoteleket. Csupa jókat hallottam eddig erről a cégről, de cseppet csalódott voltam a valóságban. Másnap egy magyar srác, aki szintén a szálloda vendége volt hitelt is adott csalódottságomnak, ugyanis Ő Svédországban egy Scandic hotelben dolgozik és szerinte is elég "fapados" szolgáltatást nyújt ez a dániai hotel. Később láttunk a belvárosban kristálypalotákat, melyek szintén a szállodalánc tagjai voltak, hát...ég és a föld....

Mindegy... így a wellness elmaradt, mert 24C fokos sem volt a medence vize, a szauna a férfi- és női öltözőkben külön-külön separálva működött, így nem volt buli, mi társaságban szerettünk volna szaunni:). Aludni kényelmesek voltak a szobák, a reggeli kielégítő volt és beértük ennyivel.

Másnap, december 31-én indult a házassági évfordulós és szilveszteri program. Jól utánaolvasva a dolgoknak ezt a napot a Tivoli vidámparkra szántuk. Azt írták róla, hogy szilveszterkor éjfélig nyitva tart, saját tűzijátéka van, enni-inni lehet bent stb.. A belépőket természetesen mindenhova (a kompra, a vidámparkba, a városnéző hajóra) előre megvettem a GetYourGuide-on. Kétféle jegy kapható a parkba, az egyik csak belépő, ezzel sétálgathatsz, nézelődhetsz a kertben, a másik kombinált jegy, amivel korlátlanul használhatod az összes ringlispilt. Mi kombinált jegyet vettünk 718 DKK-ért (96 euró) 2 személyre, amivel egész nap a parkban tartózkodhattunk.  (18.240Ft személyenként)

Tivoli Koppenhága szívében fekszik. A világ második legrégebbi vidámparkja ez a mesés kert, ami 1843 óta tart nyitva. 

30 attrakció, több ezer színes virág, koncert termek, színházi előadások, több, mint 30 étterem, csodás dekoráció várja a vendégeket.

Erre az igazán bulizós napra a tömegközlekedést választottuk szállítóeszköznek. Ennek az opciónak is utánaolvasva tudtam, hogy a buszon nem lehet kártyával fizetni, de gondoltam, van valahol egy automata, ahol tudunk jegyet venni, esetleg a szállodában kapható menetjegy, mint Svájcban. De nem. A többi magyar  vendég a szállodából nem olvasott utána a dolgoknak, mert ők a svéd szokásokból indultak ki, s "a kártyás fizetés mindenhol működik" elgondolásból adódóan hoppon maradtak a buszmegállóban. Így aztán olvasottak és kevésbé olvasottak, mi 8-an, álltunk a buszmegállóban és kérdőn néztünk a buszsofőrre, hogy hogyan tovább. Ő csak készpénzt tudott elfogadni, ami senkinek sem volt. Látva a tömeg kétségbeesett arcát azt mondta, szálljunk fel nyugodtan, álljunk a második ajtó köré és, ha látjuk az ellenőrt, ugorjunk le, ha nem sikerül a manőver, ő nem vállal felelősséget. Micsoda kaland! 8 magyar együtt potyázott Dániában a buszon:). És megúsztuk. Végigutaztuk mind a 18 megállót a Tivoli kertig minden gubanc nélkül. Leszállva hálásan integettünk a sofőrnek Happy New Year-t kiabálva utána.

Első utunk egy bicikliarzenál között álló rikkancshoz vezetett, akitől megkérdeztük hol találunk készpénz automatát, hogy legyen nálunk az is, ha legközelebb szükségünk lenne rá.

Kaptunk néhány papírpénzt amiket felváltva szembesültünk azzal, hogy a lyukas garas kifejezésünket a vikingektől vehettük. ( Tudom, hogy nem, mert Károly Róbert lyukas garasai cseh minta alapján verettek) De jó poén volt, mikor a férjem a visszakapott apróról azt gondolta, hogy autómosáshoz használható érme.

Délelőtt 11 órát ütött a városháza és a Villa Copenhagen toronyórája, elindultunk a Tivoli kapuja felé, mert ekkor nyitott. Icipici sorban állást követően, pár pillanat alatt bejutottunk a mesevilágba. Egy automatánál érvényesíteni kellett a kombinált jegyünket, kaptunk egy karszalagot, amelyet lekódolva tudtunk felülni egy-egy attrakcióra.

Voltak olyan magasságú forgók, amit csak a férjem és én vállaltunk be, 2 nagy sebességű vonatra, ringóra mindannyian felültünk, de a ciklont csak egy legény (a férjem) próbálta ki bátran. Hiába, 20 évesen nem volt előttünk akadály, mindent bevállaltunk, mostmár egy csöpp halálfélelem és néhány rögzítő csavar itt-ott (térdben, nyakban, gerincben) visszafogottabbá tett bennünket. Így is nagy élményt jelentett, önfeledten nevettünk egymáson, sikongattunk, mint a gyerekek, régen kaptunk ilyen intenzív adrenalinlöketet.

A vakmerő vállalások közben gyönyörű helyen sétáltunk, ajándékboltokban bóklásztunk, forró csokit ittunk, célba lőttünk és fotózkodtunk a szobrok és karácsonyi dekorációk között. 

Délután 3-ra elfáradtunk. Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a szállodába felmelegedni, enni, pihenni és estére visszajövünk. A kapunál mutattuk, hogy napijegyünk van, most kimennénk, de majd visszajönnénk. Mondták, hogy: - Persze. Kaptunk egy-egy kiscsizma pecsétet a csuklónkra és mehettünk.

Visszabuszoztunk a szállodába (most már volt aprónk). Érdekes, hogy ugyanaz az útszakasz 21 - tehát +3 - megálló volt visszafelé. Meleg vízben áztattuk a lábunkat, ettünk néhány falatot, pihentünk a tv előtt kicsit, és délután 5 órától már a szálloda ablakaiból néztük a kezdődő tűzijátékokat (amelyek ebben az országban is be voltak tiltva, de úgy tűnt, ez nem sok embert érdekelt).

Este 8 körül újra toppon voltunk. Koccintottunk az évfordulóra (többször), játszottunk egy vidám kártyapartit és 10 órakor indultunk vissza busszal Tivoliba. A kis pecsétünkkel simán visszaengedtek bennünket. Gyönyörűség várt ránk. Éjjeli fényekbe öltöztetve a park még nagyobb élmény volt, mint délután.

Találkoztunk estélyi ruhába öltözött emberekkel, akik az évvégi koncertre mentek a koncertterembe. Mások keresték a megfelelő helyet, hogy jól lássák majd a tűzijátékot. 11-kor fellőtték a Tivoli kert saját fényshowját, és innentől kezdve hajnali fél 2-ig folyamatos fényárban úszott Koppenhága felett az ég. Nem tudtuk, mikor hova nézzünk. Lőttek a szállodák tetejéről, a templom tornyaiból, a városháza mindkét oldaláról és a főtérről. A park nem zárt be, senki nem küldött ki bennünket, addig bámultunk, pezsgőztünk, tapsoltunk és sikítoztunk, ameddig akartunk.

Fél 2 körül megmozdult a tömeg és mi is elindultunk a szállásunkra. A buszok még jártak ritkítva és útvonalukat rövidítve. Elképesztő jóindulatra vall, hogy a sofőr nem kért menettérti díjat. Mindenki ingyen szállhatott fel a járművekre. Aztán az egyik lakótelepi megállónál közölték, hogy leszállás, végállomás. Nekünk innen a külvárosi hotelunkig még volt 2,2km-ünk. Mit nekünk...! 40 perc alatt hazacammogtunk.

Másnap a reggelinél azért nem volt őszinte a mosolyunk, de ezért jöttünk. Hosszúra nyúlt, jó buli volt csodás helyen.

Maradt még egy napunk Koppenhágában. Úgy terveztük, hogy ezt városnézéssel töltjük. 

Először a tengerpartra hajtottunk, mostmár autóval, ahol Koppenhága jelképét a Kis hableány szobrot kerestük meg. Ez a szobor Andersen meséje alapján készült, s mindössze 125cm magas, mégis Dánia egyik legismertebb turisztikai nevezetessége. Közvetlenül mellette nem lehet fényképezkedni, mert a parttól 2-3 méterre a tengerben látható sziklán ül. S, hogy miért Andersen mesealakja a jelkép Dániában? Mert Hans Christian Andersen az ország szülötte (Odense), aki Koppenhágában van eltemetve.

Mivel a látványosság a Langelinie nevű parti sétányon található, így sétáltunk még egyet. Innen jól látható volt a mély kikötő, ahol a mai napig kétnaponta jelentős méretű hajók kötnek ki.

A dán haditengerészet modern egységekkel rendelkezik és fontos szerepet játszik az észak-atlanti régió stabilitásában. Az ő feladatuk Dánia mellett Grönland és a Feröer-szigetek vizeinek védelme is.

Innen a belvárosba autóztunk, ahol egy befizetett program következett. Ismét hajóra szálltunk és egy városnéző csatornatúrára indultunk. (24,30 euró/fő~9.250Ft)

1 órás, csodás körutazás volt. Megnéztük az Amelienborg-kastélyt, a Koppenhágai Operaházat és végigúsztunk Christianhavn csatornanegyedén elhaladva sok-sok alacsony híd alatt. Hangos felszisszenés jelezte, mikor megláttuk a helyieket a jéghideg vízben úszva. Ugyanis a dánoknál tradíció, hogy szaunázás után vagy nélküle nekivetkőznek és megmártóznak a vízben. Olyan lakóparkok mellett haladtunk el, ahol a házakhoz egy-egy privát stég tartozott. Némelyiken kivilágított szauna kabin és emberek, akik ezt tényleg használták. Meztelenül vagy fürdőruhában ugrottak és úsztak a vízben, a turisták elképedve nézték őket.

Hasonlót láttunk akkor is, amikor nap végén ellátogattunk egy kilátóba, hogy megnézzük a híres Öresund hidat, ami 7,8km hosszú híd és alagút, amely a dániai fővárost köti össze a svédországi Malmövel. A híd a nyílt tenger felett magasodik, majd a repülőtér közelében a tenger alá bukik, hogy ne zavarja a légi forgalmat. Elképesztő!

Szóval ezen a helyen is voltak kis fabódék, ahova csak úgy betért egy dán sétáló, levetkőzött és mártózott, majd felöltözött és ment tovább. A saját szemünkkel láttuk.

A hajózás után a híres Nyhavn negyed következett. Ez Koppenhága egyik legismertebb, XVII. századi csatornája és szórakozónegyede, amelyet élénk színű, történelmi házak, éttermek és kávézók szegélyeznek.

Mi is betértünk egy eredeti hajónak kialakított Irish Pubba. Ittunk egy-egy kávét, cappuccinot, whiskyt. Betévedtünk néhány ajándékboltba és megálltunk Andersen lakóháza előtt.

Ezzel végetért Koppenhága felfedezése. Nagyon szép, történelmi főváros, ahol az épületek őrzik a kor mondanivalóját.

Este már csak pihentünk, tévéztünk a hotelban. Reggel elfogyasztottuk a reggelinket és indultunk haza. A komping felhőtlen jókedvűen haladtunk, de ami utána jött, arra nem számítottunk.

Németország északi részét belepte a hó és Hamburg mellett megállt az élet az autópályán. 7,5 óra alatt 30km-t araszoltunk, borzalmas volt. Így aztán az este 10 órás érkezési idő helyett hajnali 5-re értünk vissza Chatelet-be. Ettől eltekintve azért jó volt, kalandos, érdekességekkel teljes.

Ha van lehetőségetek látogassátok meg Ti is Európa északi részét!