Egy méregdrága pulóver

Sokáig nagy hallgatásban voltam, mert a karneváli időszak óta szóra érdemes dolog nem történt velünk. Azóta viszont többször sírtunk a történtek miatt, melyekről egyesével számolok be.

Uccu neki, közös shoppingolást terveztünk a lányommal. Egyikünk sem híve a nagy csajos bevásárlásoknak, jobban szeretünk tudatosan, célirányosan beszerezni dolgokat. A közös programot péntek délutánra időzítettük. Még a Nap is kisütött, ebben az évben talán először, jókedvűek voltunk pedig én munka után érkeztem a lányomért.

Élveztük, hogy együtt vagyunk és Namurbe mentünk a kedvenc belga városomba elverni a pénzünket. Mondjuk ez így nem teljesen igaz, mert a cél az volt, hogy a lányom "anyósától" karácsonyra kapott ajándékkártyát levásároljuk. Az autót egy parkolóházba tettük. Ez az én ötletem volt, mert a nagyvárosi tömegtől, motorosoktól, buszoktól és rengeteg embertől tartottam. Féltettem az autót, hogy meg ne üssék vagy karcolják, gondoltam a parkolóházban biztonságban van. Már befelé menet is furcsán szűknek találtam a rámpákat, B. véleménye szerint: - Ezek a namuri parkolóházak Renault Twingo és Peugeot 206 méretű autóknak vannak kitalálva nem pedig Audi 6-osoknak vagy Mercedes-Benzeknek. Jókat nevettünk, hogy mi alapján jegyezzük meg hova parkoltunk és elindultunk megkeresni az üzletet, ahova az ajándékkártya szólt.

Közben beugrottunk egy McDonald's-ba pisilni, ennek az ára egy 3 eurós kóla volt, amit egyikünk sem tudott meginni. :)

Túl sokat nem kellett sétálnunk, hogy megtaláljuk a keresett üzletet és éppoly kevés időnkbe került az is, még rájöttünk, hogy a 80 eurós kártyát nem lesz nehéz levásárolni, mert ennyi pénzért ebben az üzletben nem adnak semmit. A 30%-kal leértékelt dolgok között találtunk egy pulóvert, ami mindkettőnknek tetszett, ezért 54 eurót kértek, majd kedvesen ajánlották a pénztárnál, hogy a maradékot vásároljuk le. Igen? És mit vegyünk rajta?

A végén vettünk még egy 35 euróra leértékelt pólót is. Körülbelül 6-7 perc alatt elvertünk 85-90 eurót (34-35.000 forintot) és ezzel be is fejeztük a shoppingolást. Nevettünk mások sznobságán, nekünk vicces ennyi pénzt kiadni egy ruhadarabért. Mennyi mindent vehettünk volna a pulóver árán a H&M-ben, C&A-ban vagy a Primarkban. Jókedvünket nem árnyékolta be, hogy szembesültünk egyszerű földi létünkkel és még nem tudtuk, hogy ez az egy pulóver nem ennyibe fog kerülni.

Beszálltunk az autóba és elindultunk lefelé a félelmetes rámpán.

Én átadtam a vezetés lehetőségét a lányomnak, mert mondtam neki, hogy nem merek ezen a lejtőn elindulni, nagyon szűk, nehogy meghúzzam az autót. Hát,.......festettem az ördögöt a falra. A lányom is mondta, hogy remeg a lába a pedálokon annyira koncentrál, hogy elforduljon a nagy hajónk a szűk úton, de ügyesen megoldotta, a második emeletről leértünk a kapuhoz. Láttuk, hogy a mögöttünk jövő Merci is kicentizi szépen, óvatosan a kanyarokat, tehát nemcsak nekünk nem volt kényelmes ez a parkolóház. Mindegy.

A fenti kép csak illusztráció, de jól látszik rajta, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik már végigszántották a betonfalakat.

A kapunál megálltunk, lekezeltük a jegyünket és mindketten az autó elejét figyeltük, hogy az utolsó kanyart még be tudjuk venni. Nem tudtuk. :( Az autó elejét szépen rákormányozta D. a rámpára, de a hátuljára egyikünk sem figyelt. A jegyautomata mellett volt még valami pózna, gondolom a sorompónak, arra felakadt a hátsó ajtó. Próbáltunk előre is, hátra is lejönni róla, de nem mozdult az autó.  A hátunk mögött álltak, így nem volt mese, nagyobb gáz, reccsenés és kigurultunk a parkolóból. Ekkor már én vezettem, átvettem a lehetőséget a lányomtól, de mindketten visítottunk mérgünkben. Hogy a fenébe akadt fel az autó hátulja, mikor az eleje elfért!!!! Nem volt több hely, hogy nagyobb ívet vegyünk. Mi a francnak volt ott az a pózna? 2 percig őrlődtünk, majd egy utcán megálltam.

Kiszálltam, hogy megnézzem mekkora a baj. Elég nagy és csúnya sérülést csináltunk az Audinak.

Szétkapott az ideg, de nem volt mit tenni, elindultunk haza. Ekkor láttam, hogy egyirányú utcában vagyok és előttem egy kamion elállja az utat. Rakodtak.  Nem fértem el mellette, semmi türelmem nem volt megvárni még befejezik a munkát. Ki tudja meddig kellett volna ott állnunk? Így aztán egy kis macskaköves téren megfordultam és elindultam a másik irányba.

Volt 40 km hazáig. Közben telefonon próbáltam segítséget kérni. Egy barátunk talált egy karosszériást, ezért rögtön odahajtottam, hogy nézze meg és mondjon egy irányárat, mennyiért lehet megszépíteni az autót. Elsorolta a fiatalember, amit mi is láttunk, hogy az ajtó be van horpadva, felhajtódott a széle, sérült a sárhányó és a kilincs is. Minimum 2 elemet újra kell festeni. Na, bravó!

3 hetet kellett várni az árajánlatra, ami 1500 euró lett. Jól megdrágult a pulóver. Elkönyveltük, hogy erre gyűjtenünk kell, addig átpolírozzuk a hibát, végül is az valamit segít rajta és megbarátkozunk a beteg autónkkal. A lányomat próbáltam vigasztalni viccesen, hogy büszkén hordja az 1580 eurós pulóverét.

Azt hittem ezzel véget ért az idei shoppingolásunk története, de nem......

Egy hónap elteltével érkezett egy rendőrségi számla, miszerint azon a szép Namurben töltött délutánon áthajtottam a gyalogosoknak fenntartott helyen (zone piétonne), ezt az utcai kamera rögzítette, a büntetésem pedig 85 euró. Időbe telt mire rájöttem a lányom segítségével, hogy igen, amikor megfordultam, mert nem fértem el a rakodó kamion mellett. Nagyszerű!

Még drágább lett a pulóver. :( A végösszeg: 1665 euró. (kb.680.000 forint)

Legközelebb biciklivel megyünk Namurbe, az biztos.