"Egyem meg a szíved!"
Ennek a bejegyzésnek az apropója egy hétköznapi történet.
A lányom egyik barátja egy kedves üzenetet küldött nekem, mire én azt válaszoltam: - De aranyos! Egyem meg a szívét! A lányom ezt szó szerint fordította neki franciára, erre ezt a választ kaptam: - Azt inkább ne! Arra nekem is szükségem van.
Persze az egész párbeszéd vicces lett ettől a literális fordítástól, nekem pedig rögtön eszembe jutott, hogy erről is lehet írnom a blogomban, hiszen minden nyelvben léteznek ezek az idiómák, amelyeket szó szerint értve meglepő beszélgetések alakulhatnak ki.
Az idióma az egy állandósult szókapcsolat, amely fő jellegzetessége, hogy más a jelentése, mint a szókapcsolat szó szerinti értelmezésének. Ebből az következik, hogy nem érdemes őket idegen nyelvre szóról szóra fordítani. Ellenben, ha tudod, hogy mit akarnak vele kifejezni és jókor használod jó helyen, akkor választékosabbá teszik a beszélt nyelvet.
Tehát, amikor a lányom fordította magyarról franciára, hogy anya azt mondta: - Egyem meg a szíved!
- Je mangerai ton coeur!,
akkor nem arra kellett volna gondolni, hogy anya egy kannibál, hanem arra, hogy valaki valami aranyos dolgott tett és anya ezt pozitívan értékelte. Ezt az idiómát általában kisebb gyerekeknek, vagy fiatalabb korosztálynak mondják az idősebbek. Sajnos, nem találtam ennek megfelelő francia szókapcsolatot.
A magyar nyelvben van még néhány evéssel kapcsolatos idióma. Például: - Egye meg a fene!
Ennek a jelentése eredetileg egy átok, miszerint kínban pusztuljon el valaki. Hiszen a "fene" olyan betegségeknek az elnevezése volt, amelyek rágták, gyötörték a testet, például: a lépfene. Szorosan összeköthető ezzel az idiómával a: - Menj a francba! szókapcsolat, amely a franciák által behurcolt vérbajt kívánja a sértő emberre.
Manapság már inkább "jaj, de sajnálom" értelemben használjuk.
"Egye meg a fene" szó szerint fordítva franciára: Que le maladie le mange. Ez alapján könnyen rátaláltam a francia nyelvterületen használt megfelelőjére:
Que le maladie le consume. = Hogy a betegség eméssze fel őt!
Evéssel kapcsolatos ugyan, de nem idióma, hanem közmondás az "Evés közben jön meg az étvágy" gyakran használt mondatunk. A közmondás jelentése, hogy a siker még több sikerre ösztönzi az embert, vagy amikor valaki belekezd valamibe, akkor jön csak meg a kedve igazán akkoz, hogy csinálja. Szó szerint ugyanígy használja a francia is. L'appétit vient en mangeant.
A közmondásnak érdekes az eredete. Francois Rabelais (pap, orvos és humanista reneszánsz író volt) idézte először a Gargantua (1534) című regényében, amiben a főszereplőt egy mértéktelen étvágyú óriás képviseli. Ezzel az idézettel jelenti ki, hogy csak el kell kezdeni enni, hogy ne akard abbahagyni. A XVI. században még szóról szóra értették a számunkra már közmondássá vált mondatot.
"A nem eszik olyan forrón a kását" szintén közmondás. A jelentése körülbelül az, hogy nincs olyan nagy gond, mint amilyennek elsőre tűnik. Egyébként ez csak egy töredéke a teljes mondásnak, miszerint: "Nem eszik olyan forrón a kását, ahogy főzik". Kis analógiával ennek az a jelentése, hogy hiába forró az a kása, ami a tűzön főtt, nincs nagy gond, hiszen kihűl mire el akarják fogyasztani. Literálisan: Ils ne mangent pas de porridge si chaud.
Na, ezt már nem érdemes szó szerint alkalmazni, ha franciákkal beszélgetünk, mert nem fogják érteni, hogy mit szeretnénk a forró kásával mondani. Náluk ugyanis így mondják: Tu ferais bien de garder ton souffle pour refroidir ton porridge. Vagyis: Jobb, ha tartogatod a levegődet, hogy kihűljön a zabkásád!
Ők azt állítják, hogy ezt a mondást a skótoktól vették át. Eredetileg az udvariasabb kifejezése volt annak, hogy: - Kuss legyen! Szarkasztikus humor skót módra :). Egészen másra gondolnak a közmondás használatakor, mint a magyarok.
Mondunk olyat is néhanapján, hogy: - Edd meg, amit főztél! Ez a mondás sem a napi menüre vonatkozik természetesen. Hanem azt jelenti, hogy ha megcsináltad a bajt, oldd is meg vagy ha elrontottad, vállald a következményét.
A főzés ebben az idiómában nem egy finomság elkészítését jelenti, hanem boszorkánykodást. Hitték, hogy a boszorkányok, ha kifőzik valakinek az elcsent ruhadarabját, akkor az illetőt a hatalmukba keríthetik. A mondás tehát arra utal, hogy hozd is rendbe, amit okoztál.
Franciára fordítva szó szerint ez így hangzik: Mange ce que tu as cuisiné! Ennek az idiómának nem találtam a megfelelőjét, pedig biztosan van valami, amit arra mondanak, hogy mindenkinek magának kell vállalnia tettei vagy döntései negatív következményeit.
E mondás kapcsán olvassátok el Arany János: Vörös Rébék című balladáját, vagy hallgassátok megzenésítve Szörényi Levente és Bródy János dalát Koncz Zsuzsa előadásában! Arról szól, hogy Pörge Dani feleségül vette Sinkó Terát, mert a boszorkány Rebi néni fekete máglyával rávette erre (főzte a bocskorát). A boszorkány terve sikerült, majd Terát kezdte fűzni, hogy csalja meg a férjét. S mikor gyerekük születik Dani rosszat sejt, hisz nem lehet tudni, ki a gyerek apja. Egy izgalmas történet, amelyben a rossz rosszat szül, s amelyben Rebi néni végül megeszi, amit főzött.
"Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
A francia idiómák között is keresgéltem evéssel kapcsolatosakat, de nem találtam csak olyanokat, amikben élelmiszerek szerepelnek. Például: "On ne fait pas d'omelette sans casser des oeufs." Literálisan: Nem készítünk rántottát a tojás feltörése nélkül.
Látjátok? Visszafelé is igaz az, hogy nem érdemes az idiómákat szó szerint fordítani egy másik nyelvre. Hiszen a magyarban sincs ilyen mondás. De ismerjük azt, hogy: Áldozat nélkül nincs siker. Mindkettőt akkor használjuk megfelelően, ha valamilyen gyökeres változás alátámasztásaként szolgálnak.
Azután a szilva szó (prune) szerepel a következő francia mondásban: Se faire des cheveux blancs pour des prunes. Azaz: Hogy a semmiért fehér haja legyen. Magyarul: kicsinységért őszül meg, vagyis A bolhából csinál elefántot. Mindkét nemzet mondását akkor használjuk, ha valaki gondot csinál magának apróságokból.
Találtam egy majdnem 200 éve használatban lévő francia idiómát. Tomber dans les pommes. (Beleseni az almákba.) Ez azt jelenti, hogy valaki elájul, valaki egy váratlan hírtől vagy rendkívüli esemény hatására meglepődik. Tehát magyarul mondva: leesik az álla.
E mondat a viktoriánus korszakból (1837-1901) származik, amikor az ájulás divatos reakció volt egy-egy szorongató helyzetben. Különösen a nőktől várták el, hogy a legkisebb provokációra is elájuljanak és az alma volt az általános orvosság az újraélesztésükre.
Alacsony vércukorszint esetén, amikor az agy nem kap elég glukózt, rosszullét környékezhet, ájulás is bekövetkezhet. Valamikor cukrot ajánlottak ezekben az esetekben, annál azonban sokkal jobban megfelel a beteg szervezetnek a nyers alma. (2008, Szimpatika Gyógyszertár)
Ezt már tudták Franciaországban a XIX. században. A mai francia nyelvben is használják ezt az idiómát.
Eme irományomat kuriózumnak szántam. Remélem találtál benne néhány érdekességet vagy új információt olyasmiről, amiről eddig nem tudtál, nem hallottál! Mert a lényeg, hogy a közmondásoknak, idiómáknak erejük van. Bölcsességekkel vannak felvértezve, a bölcsességek pedig természetüknél fogva tanítójellegűek.
S ne feledd: "Az egyre erősödő multikultúrának köszönhetően ezek az össznépi bölcsességek sokasodnak és az emberiség javára válnak. Az a szép, hogy az élet minden területére találunk valamilyen mondást, amelyek esetenként bátorítanak, erőt adnak, segítenek elfogadni vagy feldolgozni traumákat. Így a megfelelő helyen és időben közölt megfelelő közmondás megnyitja az elmét." (Baranyi Attila)