Felsőoktatás

Igazából még nem tudom, hogy ebből a bejegyzésből mi fog kikerekedni. Az, hogy itt élünk Belgiumban sok éve és egyáltalán nem ismerjük a belga jogszabályokat, az oktatási rendszert, az adórendszert, az egészségügyet és még sorolhatnám. Vagy a felsőoktatás egy szegmensét fogom-e bemutatni.

Az első esetben mindenképpen megjegyezném, hogy a bölcsesség, miszerint a tudatlanság boldogít, ránk nem igaz. Másodsorban pedig még nem most szerettem volna írni a felsőoktatásról, meg szerettem volna várni, hogy a lányom befejezze az egyetemet és talán utána, ahogyan ezt tettem az elemi és a középiskola esetében is. Azonban történt a nyár végén valami, amiért megint falnak mentünk, és rájöttünk, hogy mit sem tudunk a Belgiumban működő rendszabályokról.

A lányunk pszichológusnak tanul a Louvain-la-Neuve-i egyetemen. Az első évet viszonylag könnyen, egy-egy dühkitöréssel kísérve elvégezte, majd jött a következő.

A második év alatt családi-, anyagi-, és egészségügyi problémák ostoroztak bennünket, feszült volt a légkör egész évben és ez meglátszott a lányunk tanulmányi eredményén is.  Nem kifogásokat keresek, úgy járt Szegény, hogy 8 kredittel (13%-kal) alul maradt a teljesítési normában. A könnyebb érthetőség kedvéért, ez 2 sikertelen vizsgát jelent.

Elkeseredve hívott telefonon (én éppen otthon voltam Magyarországon), de megnyugtattam, hogy semmi baj, kiesik a finanszírozottak közül, de mi majd fizetjük neki a tanulmányait. Ismételje meg a második évet, és kész. Feladni nem szabad!

Ez így nagyon egyszerű lett volna :(.

Másnap megint telefonált, hogy nem engedik beiratkozni, nem sikerült megszereznie a szükséges krediteket, tehát kiesett az egyetemről.

A hír sokkoló volt.

Mi ugyanis azt gondoltuk, hogy az államilag támogatott képzésről most önköltségesre váltunk és minden megy tovább. Hát, nem.

A lányunk nekiállt és végigolvasta a belga felsőoktatási törvényt, hogy megértse, mi is történt vele.

Az történt, hogy Belgiumban nincs államilag finanszírozott és önköltséges képzés az egyetemeken. Mindenki államilag finanszírozott, sőt plusz támogatást is kapnak a szociális helyzetük miatt rászorulók. Ez pedig azért van így, hogy mindenkinek egyenlő lehetősége legyen felsőfokú tanulmányokat végezni, ne legyen az, hogy a gazdag családok gyerekei tanulhatnak, a szegényebbeké pedig nem. Ez szép gesztus.

Ennek értelmében, aki beiratkozik, az mind tanulhat az egyetemeken és a vizsgák során a kreditrendszernek megfelelően szórják ki azokat, akik nem odavalók. Természetesen fizetős magániskolák a felsőoktatásban is vannak. Ezekben legkevesebb 15-20000 euró egy tanév a gyereknek, de majdnem hogy garantálva van a siker. Ennyi pénzért!!!

Szóval az állami egyetemeken a kreditrendszer úgy működik, hogy 60 kredit a 100% az első évben.  Ennek a 75%-át kell teljesíteni (45 kredit), hogy tovább mehess a második évre. Másodévben meg kell csinálni az elsőből maradt 25%-ot, és a második év kreditjeinek (60) 50%-át. Tehát 15 kredit az első évből + 30 kredit a másodikból és így tovább harmadévig. Tovább nem tudom, mert mi itt ugye megtorpantunk a hiányzó 8 kredit miatt, de legalább megtudtuk, hogyan működik a rendszer, melyben élünk.

A lányunk egyébként fellebbezett a mindenféle nehéz életkörülményeinkre hivatkozva, elfogadták a kérelmét, sőt beszéltek vele telefonon is. Mondták neki, hogy látják, nem a tanulásával és a motivációjával van a probléma, mert nem sokon múlott a dolog. Ezért kapott egy utolsó esélyt. Ez rendes volt tőlük.

Próbáltunk úgy gondolkozni, hogy minél kevesebb tantárgyat vegyen fel ebben az évben a lány, hiszen csak az elmaradt vizsgáit kell pótolnia, és a kevesebbnek a 75%-a is kevesebb. Felvehetett volna már harmadéves tantárgyakat is, de ezeket most hagyta. Gondolta, hogy pótolja a 2 másodéves vizsgát és befejezi az első évből maradt 25%-ot. Ezt nem hagyták :). Telefonáltak neki ismét, hogy minimum 55 kreditnyi tantárgyat az évismétlőknek is fel kell venni. Ez plusz 2  új tantárgyat jelentett neki, egyet az első, egyet a második félévre.

Semmi baj! Próbálja újra!

Hajrá kislányom!