Hétköznapi problémák (Eco-Malus), ritka örömök

Arra gondoltam, hogy ma egy teljesen aktuális blogot írok, amiben az elmúlt hét 1-1 eseményéről számolok be. Az biztos, hogy belgiumi létünkről sok minden elmondható, de az, hogy eseményekben szegény lenne, az nem. Csak az a baj, hogy az esetek többségében valami váratlanul érkező meglepetés számla okozza a fennforgást.

Nem tudom, hogy mennyire ismert tény az, hogy Belgium bizonyos városainak bizonyos területei környezetvédelmi zónának számítanak. Ennek utána kell nézni, ha útnak indulunk, mert kemény (150-350 euró) büntetéseket szabnak ki, ha nem tartod be a behajtani tilosat. Igazából 3 város szerepel a listán: Brüsszel, Antwerpen és Gent.  A zóna annyit jelent, hogy az Euro 4-es besorolású dízel autók, kisteherautók és buszok, valamint a 11 évnél idősebb járművek nem közlekedhetnek ezekben az övezetekben.

Szóval, akinek idősebb autója van az kerüli ezeket a helységeket. Ettől függetlenül megveszik a régebbi, olcsóbb autókat is például a külföldről érkező szakmunkások, hiszen dolgozni kell valamivel és nem biztos, hogy az első befektetése a kisembereknek egy méregdrága autó kell hogy legyen.

Szó, mi szó nekünk is van egy ilyen sokadik kézből 500 euróért vásárolt "munkásautónk", amire most megérkezett 500 euró Eco-Malus adó.

Utánanéztünk a törvénynek, ami érdekes módon csak Vallóniában hatályos ( a flamand részt nem vetik alá ilyen terheknek) és kiderült, hogy 2010 óta ha olyan járművet vesz valaki, aminek a CO2 kibocsátása több, mint 145g/km, akkor fizetnie kell.

Soha ilyet még nem kaptunk eddig, pedig 2010 óta volt már jó néhány autónk. Az irodista hölgy azt mondta, hogy mindig fizettünk ilyen adót, csak az automatikusan beépült a regisztrációs adóba. Most nem. Most úgy gondolták, lepjük meg őket egy ilyen drága ajándékkal!!!Hát a meglepetés....sikerült.

Tehát 19 településre, városrészbe be sem hajthatunk ebben a parányi országban, de ha kívül maradunk, akkor is fizethetünk egy vagyont. Jól ki van ez találva. :(

Ennél furcsább adófajtáról is tudomást szereztem a héten. Hála Istennek ez bennünket nem érint, de akkor is felháborítónak találom.

Egy varrónő mesélte, hogy minden olyan vállalkozónak, aki valamilyen később eldobandó anyaggal dolgozik szintén valami Eco névre hallgató adót kell fizetnie.  Így egy varrónő adózik a textíliák után, amelyekből a ruhákat varrja, mert majd mikor azok a ruhák már elhasználódnak és kidobják őket az emberek, akkor gazdaságtalanok lesznek. Atya Világ! Még meg sem varrta a ruhákat, de már fizeti az adót a szemét után. Mintha ő termelné a szemetet! Ehhez képest a németek és az osztrákok kutyaadója kismiska. :) Ott legalább megindokolják a követelést azzal, hogy az adóból befolyt összeg az állatvédelemnek megy.

Más. A hét eseményeihez tartozik az is, hogy szombaton meghívtak bennünket a Dél Belgiumi Magyarság Házának egy rendezvényére, egy magyar-estre.

Ez a program arról szól, hogy 200 Belgiumban élő magyar vagy magyar leszármazott összegyűlik Haine Saint Pierre önkormányzatának dísztermében, ahol jókat beszélgetnek, esznek, isznak, táncolnak.

A vacsora Kovács Josephnek és családjának köszönhető, akik az otthonról (Magyarországról) hozott alapanyagokból elkészítik az esti menüt. Mindig van leves, valami második fogás és desszert is. Ők a fel- és kiszolgáló személyzet is egyben. Rengeteget dolgoznak, hogy örömöt szerezzenek ennek a maroknyi magyarságnak.

A jó hangulatot magunknak csináljuk - persze segítenek a pálinka és a finom magyar borok - , de a talpalávalót Pataki Zoltán "húzza", aki a párjával 2 órát utazik oda és kettőt vissza is (nem tudom pontosan, hogy honnan jönnek), hogy mi önfeledten kikapcsolódhassunk. Köszönjük szépen!