Hivatalos papír-ügyek

Elérkezett az idő, hogy regisztráltassuk magunkat Belgiumban. Ez egy 3 évig tartó kálvária kezdete volt.

Először szükségünk volt egy hivatalos lakcímre. Elindultunk.

Akkoriban még egyetlen önkormányzat intézte a külföldiek ügyes-bajos dolgait. Nem kellett időpontot kérni az ügyfélfogadáshoz, viszont ahhoz, hogy a fogadóidőben (de. 9-12-ig) - mert utána ebédszünet van és délután már mással foglalkoznak az irodisták - sorra kerülj, már hajnali fél 5-kor sorba kellett állni, hogy kapjunk sorszámot.

Ezt úgy vittük véghez a 10 éves gyerekünkkel, hogy a párom beállt a sorba hajnalban, ha kapott sorszámot, akkor hazajött értünk és nyitásra mentünk vissza együtt.

Kivártuk. Sorra kerültünk.

- Útlevelek?

- Nincs útlevelünk.

- Akkor hogyan utaztak?

Én rögtön rávágtam magyarul ( úgysem érti ): - Hogyan? Egy ládában. Hülye kérdésre hülye a válasz, szokták mondani :)

- Személyi igazolvánnyal, basszus.

- Miért? Magyarország uniós tagállam?

2010-ben jártunk. Magyarország 2004-ben lett uniós tagállam. 6 év alatt nem jutott el az információ egy olyan irodába, ahol csak külföldről érkezett emberekkel foglalkoztak.

- Igen, az.

Akkor az ügyintéző utána nézett. Vártunk vagy 15-20 percet, mire kiderítette a hölgy, hogy igazat mondtunk.

- Mit fogunk csinálni? Miért jöttünk?

- Az élettársamhoz jöttünk, aki 2008 óta Belgiumban dolgozik. Nála fogunk lakni, a gyerek iskolába fog járni, én pedig majd munkát fogok keresni, ha lesznek belga papírjaim.

- Oké. Születési anyakönyvi kivonataik vannak?

- Természetesen.

Adjuk az eredeti magyart és a fordítást is. Az eredeti magyarra azt mondta a "kedves", hogy azt nem fogadhatja el, mert túl öreg. Mondtam neki, hogy: - Kösz, pont annyi idős, mint én, hiszen akkor kaptam, amikor születtem.

- No, az nem jó, mert nem lehet 2 évnél idősebb az anyakönyv.

Nekem ez rendkívül furcsa volt, mert édesanyám arra tanított, hogy a születési anyakönyvre nagyon vigyázzak, mert mindenhol ezt kérik és nehezen pótolható. Meg is ijedtem, hogy hol fogok én kapni 2 évnél fiatalabb születési bizonyítványt, mikor Magyarországon ilyet nem adnak.

Ja, és a fordításunk sem hiteles, mert apostilláltatni kell! Hmmm. Azt sem tudtam, hogy mit jelent ez a szó.

[apostille= külföldi felhasználásra szánt okiratok felülhitelesítése]

12.000ft + illeték 5000ft/dokumentum (az árak azóta emelkedtek)

Szóval kiderült, hogy menjél haza, de rögtön. Szerezz be egy apostille-lal ellátott, tehát hitelesített anyakönyvi bizonylatot, hogy kaphass Belgiumban egy lakcímet. Amire azért is nagy szükség volt, mert a kislányomat be kellett íratni az iskolába, amihez természetesen lakcím is kellett.

Így hazamentünk "nyaralni" és nekiindultunk a papírok rendezésének.

A szegedi önkormányzatnál már észlelték azt a problémát, miszerint 2 évnél nem idősebb anyakönyvi kivonat kell a külföldi munkavállalóknak, ezt tehát el tudtuk intézni. Még a szegedi hivatalból telefonáltam Budapestre, mert akkoriban csak a Külügyminisztériumban hitelesítették a magyar okiratokat. Kaptam időpontot, és rendesek voltak, mert mondták, hogy mivel vidéki vagyok menjek fel reggel, adjam be a papírokat és megvárhatom őket, délután 3-ra kész lesznek. 1 pecsét és 1 aláírás több órai várakozásba került, de legalább nem kellett visszamenni értük 3 nap múlva újra Budapestre.

Eddig megvoltunk.

Visszaérve Belgiumba - augusztus lévén - igyekeztünk a hivatalba "Le service des étrangers", hogy végre regisztráljanak bennünket és kapjunk lakcímet.

Azt nem kaptunk:(

Az ügymenet vége az lett, hogy igényeltek nekünk "annex 19" nevezetű papírt, amin majd szerepelni fog egy "numero national" (országos azonosító szám) és ezzel visszajöhetünk a további dolgainkat intézni. Erre pedig jó néhány hetet várni kellett.

Utolsó jótanácsként megkaptuk, hogy minél hamarabb házasodjunk össze, mert akkor minden egyszerűbb lesz. :):):) Ezt hiszik ők!!!! DE ez egy vicc. És ha ez megtörtént, mert ez olyan hipsz-hopsz történet, menjünk vissza megint.

Így aztán a lányomat úgy próbáltuk beíratni az iskolába, hogy se regisztrációs száma, se lakcíme nem volt, mintha nem is létezne Belgiumban. Szerencsére az igazgatónő nagyon rendes volt, felvette a lányt és mondta, hogy pótoljuk a hiányzó adatokat, amint tudjuk.(Ez 3 évig tartott. Erről is szó fog esni később)

Az ügyintézést az is nehezítette, hogy szükségünk volt egy iskolalátogatási igazolásra, mert a magyar iskolából, ahova személyesen mentem be és vettem ki a lányomat, az iskolakötelezettségi törvény miatt csak akkor írták ki a gyereket, ha bemutattam a befogadó iskola papírjait.

A szimpatikus belga igazgatónő írt egy papírt, hogy felvette a lányomat az iskolába, természetesen franciául (nem tudom, hogy ki értette otthon), ezt akkor még faxon elküldtem a szegedi intézménybe és ez a dolog sínen volt.