Jogosítvány csere

Most megosztom Veletek a belga jogosítványom történetét.

Kezdem azzal, hogy 8 évig teljesen jól elvoltam Belgiumban a magyar jogosítványommal. Egyetlen egyszer igazoltattak, akkor is elfogadták, még azt sem mondták, hogy ideje lenne kicserélni.

Igen, de lejárt a magyar jogosítványom érvényességi ideje és arra jutottam, hogy egyszerűbb, ha igénylem a belgát, mint, hogy haza kelljen utaznom vagy a nagykövetségen kelljen intézkednem.

Érdeklődtem mennyi idő alatt megy végbe a folyamat, azt mondták: normális esetben 3-5 nap.

Na, majd én megmutattam, hogy nem így van!!! :(

Azzal szerencsém volt, hogy kicsiny falum önkormányzatához kellett mennem ügy intézni, hiszen nem voltak sokan, akik miatt várni kellett volna, ellenben a falusi önkormányzatnál szerintem még soha senki nem intézett ilyesmit, hogy egy idegen jogosítványt belgára cseréljen.

Tehát odamentünk én és a férjem és jeleztük, hogy mit szeretnénk csinálni. Eddig volt körülbelül sima az ügy.

Az ügyintéző hölgy már mondta is, hogy 2 hét minimum még lesz jogosítványom. Aha, szóval nem 3-5 nap. Ez már problémás volt, mert 1 hét múlva nekem haza kellett utaznom orvosi vizsgálatokra.

Kérdezed, hogy miért nem halasztottam akkor el a cserét? - Mert a jogosítványom lejár volna 1 hónapon belül, amíg én otthon voltam. Akkor Magyarországon is ki kellett volna cserélnem a régit újra és csak azután a magyart belgára. Lejárt jogosítványt nem cserélnek ki a belgák, csak érvényeset. Tehát dupla intézkedés és dupla fizetnivaló lett volna. Plusz Szegeden az orvosi vizsgálat és annak költsége, ami Belgiumban nem kötelező.

Jól van, rendben, gondoltam beadom az igénylést, ha már itt vagyok és mire visszaérek várni fog a belga jogsim, leadom a régit, megkapom az újat és kész. A hölgyike azonban közölte, hogy elveszi a magyar jogosítványomat, mert kellenek az adataim Brüsszelbe, ahol a konkrét folyamat intéződik.Mondtuk neki, hogy ezért nem kell elvennie, hanem másolja le, minden adat rajta van, látni fogják Brüsszelben. Erre az volt a válasz, hogy: - Ez nem így megy Belgiumban.

Oké. Akkor vegye el és adjon egy ideiglenes papírt arról, hogy van jogosítványom csak éppen csere alatt áll. - Nem lehet, ilyen papír nem létezik Belgiumban.

Jó, akkor kérdeztem én: -  Ha igazoltat a rendőr akkor mit mutassak?  - Semmit. Mondjam a rendőrnek, hogy az önkormányzatnál van a jogosítványom. Hát ezt viccesnek találtam.  Mondtam a hölgynek, hogy nekem most haza kell mennem és szükségem van otthon is a jogosítványomra. Az rendben, hogy a belga rendőrnek azt mondom, hogy az önkormányzatnál van a jogsim, talán utána is tud nézni, de hogy a magyar rendőr nem fogja bevenni, hogy a létező jogsim Belgiumban van az önkormányzatnál és nem kaptam róla semmilyen igazolást, az biztos.

Erre megvonta a vállát és töltögette tovább az igénylő lapot. MÁSOLGATTA RÓLA AZ ADATAIMAT, akkor miért is kell elvenni? Agyrém, nem értettük.

Tehát az ügy intézés menete az volt, hogy kiírogatta a jogsimról az adatokat, majd betette a fiókba a plasztik kártyát és elkérte a férjem telefonszámát azért, mert én el fogok utazni és ha megjön az új, belga fényképes igazolványom, akkor felhívja a férjemet, átadja neki, ő meg majd utánam küldi Magyarországra.

D'accord. Megkérdeztük nyomatékosan, hogy ennyi-e a tennivalónk ebben az ügyben. Azt felelte: - Igen, minden rendben, majd értesíteni fognak.

Én a következő héten haza repültem, majd 2 nap elteltével telefonált a férjem, hogy értesítették, de vissza kell jönnöm Belgiumba, mert a drága hölgyike elfelejtette, hogy elektronikus aláírás is kell a jogsira és anélkül nem tudják elküldeni Brüsszelbe a papírokat. Ezek hülyék!

Na, jó. 2 vizsgálatom között volt 3 nap szünet, így gyorsan vettem egy oda-vissza repülőjegyet gondolván, hogy hajnalban visszarepülök Belgicébe, délelőtt bemegyünk az önkormányzathoz, aláírok és másnap visszarepülök Magyarországra. Ó, de ostobák voltunk, azt gondoltuk, ez ilyen egyszerű.

Megérkeztem Belgiumba, a reptérről irány a falusi iroda, mondtuk, hogy miért jöttünk. Erre a válasz: - Ezt ma nem tudják elintézni, mert a kolléganő, aki ért ehhez most pont továbbképzésen van, ezért jöjjünk vissza másnap.

Én a férjemet addig a napig olyan idegesnek még nem láttam. Rácsapott az asztalra és közölte velük, hogy én ezért repültem vissza Belgiumba és másnap már nem leszek itt, mert vissza kell mennem Magyarországra, úgyhogy nem érdekli honnan , de kerítsenek egy embert, aki ért a kütyühöz (ugyanis az volt a probléma, hogy az elektronikus aláíráshoz szükséges dolgot nem tudták csatlakoztatni a számítógéphez), mert mi onnan el nem megyünk addig, amíg nem írok alá.

Lett nagy cécó! Először felhívták a továbbképzésen lévő kolléganőt, aki az elfoglaltsága miatt nem tudott segíteni. Így azt találták ki, hogy ott helyben megtanulják a bonyolult műveletet. Ez úgy nézett ki, hogy egy távolabbi irodában egy munkatárs kinyitott valami nagy kódexet, olvasta és kiabálta az ügyintéző asztalnál levő nőnek, hogy mit csináljon. (Ekkor már kínunkban röhögtünk rajtuk.)

Ééééés összehozták! Működött a kütyü, aláírtam és távoztunk annak reményében, hogy most már minden oké, pár napon belül lesz új jogsim és hívják a férjemet.

Hát a pár napból már 3 hét is eltelt, amikor telefonon beszélgettünk a férjemmel és arra jutottunk, hogy csak fel kellene őket hívni, mert nekem szükségem lenne otthon a jogosítványomra, de semmi hír róla.

Felhívta őket, és kedvesen közölték vele, hogy nyugodtan menjen érte, mert készen van. SENKI NEM ÉRTESÍTETT BENNÜNKET.

Bement a férjem és elmesélte, hogy annyi történt, hogy az ügyes nőszemély kihúzta a legfelső fiókot és ott volt a jogsim rajta a papírral, amin a telefonszáma volt. Milyen méreg!!!

Már nem is küldte utánam, mert az elmúlt hónapban elfurikázgattam Szegeden jogsi nélkül, hála az égnek probléma nélkül. Csak Belgiumban kaptam meg, nem 5 nap, hanem 5 hét elteltével.