Karácsony

Immáron negyedik éve, hogy nem utazunk haza, hanem itt maradunk Belgiumban a decemberi ünnepekre.

Próbáljuk tartani a neveltetésünkből adódó szokásainkat, a tradíciót, amihez a mi magyar családjaink ragaszkodnak. Közben óvatosan figyelgetjük, hogyan ünnepelnek a belga famíliák.

Milyen a belga karácsony? "Más. Nagyon más" (hkatinka68)

Szinte semmiben nem hasonlítanak az ünnepeink. Kezdem az adventi idővel.

Advent első vasárnapját megelőző szombat este elmentem szentmisére, hogy a gyertyagyújtásnál jelen legyek. De ők nem úgy csinálják, mint az otthoniak. Anno a templomban a pap és a hívek szombaton este a mise elején együtt gyújtották meg az adventi koszorún a gyertyákat. Itt nem.  Mikor megérkeztem a templomba, már égett a gyertya a koszorún és szó sem esett róla a misén.

Az ajándék vásárlás őrülete itt is létezik.  Tömegek az üzletekben, feldíszített boltok (már november végén), karácsonyi zenék stb..

Egy-egy nagyobb várostól eltekintve nem öltöznek karácsonyi fényekbe a lakóhelyek.  Kisebb településeken van néhány világító "Kellemes ünnepeket, Boldog Karácsonyt és Újévet" felirat, de a feldíszített sétáló utcák, villamosok, terek nagyon hiányoznak. Charleroiban és környékén a város vezetése annyival kedveskedik az itt élőknek, hogy díszítetlen, csupasz fenyőfákat kötöz a közlekedési táblákhoz, néhány fához:( és a városközpontban áll egy díszített karácsonyfa.

Néhány éve nyitottak egy korcsolyapályát is a Rive Gauche (Pláza) előtt.

Karácsonyi vásárok vannak, azokban nincs semmi kivetnivaló. Forralt bort is árulnak, amit Amarettoval ízesítenek, ez finom, de nem olyan, mint a hazai szegfűszeges karácsonyi itóka.

Az igényesebb családok díszítik a saját portájukat. Lehet találni szép, ünnepi fénybe öltöztetett házakat.

Náluk a karácsonyfa is dekoráció és nem az angyalok vagy a Jézuska hozza.  Advent első hetében már csak kevés fenyő vár a gazdájára az üzletekben, addigra mindenki megveszi és feldíszíti (dec.6.), és januárig (jan.6.) áll a lakásokban. Karácsony éjszakáján csak az ajándékok érkeznek.

Más nyugati országokhoz hasonlóan december 6-án várják a Mikulást (St. Nicholas). A gyerekek fotózkodhatnak Vele a bevásárlóközpontokban és édességet is osztogat nekik. Mikuláscsomag nincs, tányéron kapják a finomságokat. Aztán, amit én soha nem értettem meg, hazamegy az Öreg pihenni, esetleg átöltözik és karácsonykor visszajön a kéményen át a rénszarvasokkal és az ajándékokkal. Ekkor már Père Noëlnek - a tél apjának - hívják.

Mi még a felnőtt gyerekeinkkel is (ide számolom a lányom belga barátját is) tartjuk a szokásainkat. Kötelező cipőt takarítani, kitenni az ajtó elé és meglepjük őket valami aprósággal.

A karácsonyi készülődést sem viszik túlzásba. Csodájára járnak a szomszédaink, hogy én mennyit sütök, főzök.  Már megszokták és várják a 23-án este kezdődő bográcsos halászlé főzést. A "halleves" nagyon furcsa nekik, de a kóstoló mindig elfogy. Körül állják a bográcsot és nézik a készítési folyamatot. Közben iszogatunk és a sütikből is mindig kapnak. 4 éve, mikor először maradtunk Belgiumban karácsonyra, a legnagyobb problémánk a folyami hal felhajtása volt. Errefelé rengeteg halat esznek, de az mind tengeri hal, márpedig a lazacból és a tonhalból nem lehet halászlevet főzni. Akkoriban az orosz boltban kaptunk pontyot, ma már a lengyelek és a románok is árulják. Épp ily nehéz savanyított káposztalevelet kapni a töltött káposztához, a szármát a törököknél találtuk meg. Vagy túrót a túrós csuszához, szalonnát a pörchöz, hiszen ezek az élelmiszerek ismeretlenek ebben az országban. Most már ezek is vannak az imént megnevezett nemzetiségek boltjaiban.

Egyébként náluk a karácsony csak 1 napos ünnep, december 25-e. Ekkor általában étteremben étkeznek, nem bajlódnak hagyományos ünnepi menüvel. Kérdeztem a kis vejemet, hogy mit esznek karácsonykor. Egy süteményfélét említett tipikus karácsonyi fogásnak, a Bûche de Noëlt és az általában is közkedvelt kagylót.

Utána olvasva említették még a Fois Grast, ami liba- vagy kacsamáj (Magyarországról importálva) hagyma-, illetve cikórialekvárral tálalva.

Ismeretlen előttük minden házilag készített ünnepi édesség, mint például a mézeskalács, a szaloncukor vagy a habcsók.

Az ünnep keresztény jellegéből nem sokat láttam eddig. Kisebb vagy nagyobb betlehemeket árulnak, vesznek is, de szerintem ezek is csak dekorációnak számítanak.  Melléjük rengeteg forgó, világító, zenélő díszt lehet kapni.

Voltam már éjféli misén a St. Christopher Bazilikában többször is. Legelőször kiállítás volt a templomban betlehemekből.  Sok-sok nemzet küldte el az általuk készített jászolt a szent családdal. Voltak nagyon érdekesek, például egy-egy afrikai országból. A helyi alkotáson a szénbányászat jelképei, a hollandon szélmalmok voltak. És megtaláltam Magyarország küldeményét is:). Más alkalommal a gyönyörű díszítésre, az életnagyságú betlehemre csodálkoztam rá.

A misén sajnos kevesen voltak, a többség fekete keresztény. Az arabok, a törökök, akikből nagyon sokan laknak a városban, nem tartják ezt az ünnepet. Fogalmam sincs hogyan élik meg ezt a 6 hetes év végi kavalkádot.

A belga családoknál a Szenteste nem a meghittségről szól. A Réveillon-t általában vendéglőben töltik, ott zajlik a nagy eszem-iszom, mint már említettem. Utána még tűzijátékot is lődöznek. 25-e már barátlátogatós nap, 26-a pedig már nem ünnep. Ezért aztán sosem kívánnak egymásnak áldott, békés karácsonyt. Egyszerűen marad a kellemes és boldog ünnepet, mint bármelyik születésnapi jókívánság.