Lovas rákhalászat
- Sziasztok! Mit néztek? - érkezett hozzánk a lányom barátja egy este munka után.
- Vízilabda meccset, Európa-bajnokság van.
- Vízilabda? Az milyen sport? Nem ismerem - kérdezte a belga fiú.
- Hát, waterpolo - próbáltuk megmagyarázni.
- Vízbe mennek a lovak? - jött az érdeklődő kérdés.
Ezen kitört a nevetés. Tényleg nem ismeri a belga fiatalember ezt a sportot, de összerakta: water=víz, polo=lovaspolo. Ezért gondolta, hogy lovakkal küzdenek a vízben.
Ezenkívül, Ő ismer olyan tevékenységet a belga hagyományokból, amikor lóval mennek a vízbe. Mi pedig, ezt nem ismertük - a lovas rákhalászatot.
Gondolom a vízilabdával azért sokan tisztában vagytok, ezért inkább a belga hagyomány megismerésének szentelem ezt a blogbejegyzést.
Szóval, lovak a tengerben immár 500 éve. A XV. századtól az Északi-tenger francia és holland partszakaszain, illetve Dél-Angliában is végezték ezt a tevékenységet, amikor a lovon ülve hálóba fogták a tenger gyümölcseit. Ma már csak egy bizonyos belga partszakaszon Oostduinkerke környékén halásznak homoki garnélarákot, mert ennek a fajnak itt található a természetes élőhelye. Ezt az 500 éves hagyományt az UNESCO 2013-ban felhelyezte a védelmi listájára, mint kulturális örökségrészt.
A lényeg, hogy jellegzetes sárga vízálló öltözékben, hatalmas brabant igáslovakon vonulnak a tengerbe a halászok, másfél órával apály előtt és után.
A lovak furcsa hámba fogva gázolnak a parttal párhuzamosan, mintha a tengert szántanák. A munkát Belgium egyetlen őshonos lófajtája, a belga hidegvérű végzi. Ezek a négylábúak közel 1 tonnát is nyomhatnak, s eme romosztus alkathoz jóindulatú természet jár tanulékonysággal.
A vízvonalhoz érve a lovak hátára erősített fanyeregből leemelik a kúpforma vonóhálót és megkezdődik a vontatás. A háló elejére láncot erősítenek, ez a homokban csúszva lökéshullámot generál, aminek köszönhetően a rákok potyognak a hálóba. A tarisznyarákokat és a kisebb halakat visszadobják, a sirályoknak adják vagy, ha kell a halásznak, akkor ő elviheti, a garnélákat pedig a lovakra erősített kosarakban gyűjtik. A lovakat óránként pihentetni kell.
A lovak természetesen nem önállóan dolgoznak. A régen megélhetést is biztosító foglalkozást manapság 17 halász végzi összesen a világon. Sajnos csak hobbi szinten csinálják, a hagyomány biztosítása céljából, ebből már a mai valóságban nem lehet megélni. Pedig 2 éves tanfolyam kell ahhoz, hogy valaki garnélarák halász legyen. A hálószövésen és a lóápoláson túl a tengermozgások ismerete is elengedhetetlen tudomány számukra.
Tehát ezt a belga hagyományt ma már csak maroknyi ember óvja. 500 év alatt azért voltak változások a tradíció őrzésében. Napjainkban a változás szele megmutatkozik abban is, hogy egy nő csatlakozott a kis csapathoz. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna, hiszen a tevékenység apáról fiúra szállt. A jelenkor asszonyát a férje képezte ki, aki szintén ezzel foglalkozik.
A kifogott finomságokat gyakran már a parton megsütik, így frissen adják el. Hagyományosan nagy kőből rakott tűzhelyen álló sós vízzel telt üstökbe dobják a szürke páncélosokat, amelyek 10 perc múlva rózsaszínűen tündökölnek és frissen fogyaszthatóak. Innen a magyar szólás: Vörös, mint a főtt rák.
A nagyközönség kedvéért minden évben júniusban megrendezik a Garnéla Fesztivált. A rendezvény több, mint 10.000 embert vonz és méltón mutatja be ezt a hagyományos belga foglalkozást.
Egyébként a garnélarákot én is Belgiumban szerettem meg. Jómagam fokhagymás vajon szoktam megsütni, s már a családom fiatalabb tagjai között is közkedvelt fogás.
Egy garnélából készült jellegzetes belga étel a tomate aux crevettes=majonézzel kevert garnéla paradicsomba töltve.
Próbáljátok ki! Bár nem túl pénztárcakímélő étel, de a garnélarák alacsony zsír-, magas fehérje- és ásványianyag tartalmú alapanyag. Finom és egészséges:)