Luxemburg

Ebben a blogbejegyzésben egy friss élményemről szeretnék beszámolni. A hétvégét Luxemburgban töltöttük.  Egy kedves baráti házaspár hívott meg bennünket, hogy a hölgy 50. születésnapját együtt ünnepeljük valami szép helyen. Az utazás meglepetés volt és rám bízták, hogy megtaláljam a kirándulás úti célját. Örültem a felkérésnek és azonnal a luxemburgi szállodák között kezdtem keresgélni, mert ezt megelőzőleg már kétszer kirándultunk ebbe a nekem nagyon kedves országba, és úgy gondoltam, nekik is tetszeni fog.

Először egy szilvesztert töltöttem Viandenben a párommal. Ez a kis falu 1800 lelket számlál, és Luxemburg ÉK-i részén fekszik, közel a német határhoz. Ez alkalommal egy 3 csillagos hotelben laktunk (2 éjszakát) a Hotel Petryben. Jól felszerelt szálloda, kényelmes, gyönyörű kilátással a kastélyra. Ugyanis Vianden elsősorban a kastélyáról nevezetes, egy középkori várról, amelyet az Our folyó vesz körül az Ardennekben. Lenyűgöző látvány.

Első este csak sétálgattunk a városban, ismerkedtünk vele, sokat fotóztunk. Fényképeink helyszínéül, hátteréül választottuk például Victor Hugo házát. A nagy francia író az 1860-as években tartózkodott Viandenben huzamosabb ideig. A másik kedvenc, kiszemelt helyszínünk a fotózásra természetesen az Our partja volt a fölénk magasodó várral.

Szilveszter napján wellnessezni indultunk, mert erre is volt lehetőségünk a szállóban. Igaz,  lazulni a mi hotelünkkel szemben lévő szállodában lehetett, de az az 50m séta belefért. Nagyon meglepődtünk azon a luxemburgi szokáson, hogy a szaunát csak fürdőruha nélkül lehet használni. Megoldottuk, legyűrtük a szégyenlősségünket. Szilveszter éjjelén kimentünk az utcákra, ahol szimpatikus emberekkel találkoztunk, egy bárban iszogattunk, majd tűzijátékot néztünk és pezsgőztünk.

Újév napján látogattunk el a várba. A belépő nagyon szerény, 6 euró/fő felnőtteknek és audio-idegenvezetés is jár hozzá. Gyönyörködtünk a gótikus stílusban díszített termekben, a színes Szt. Antal kápolnában, és végignéztük a termek kiállításait. Volt fegyverterem, makett-terem és a lakószárnyban hatalmas kárpitok. Külön érdekesség a korhűen, viaszfigurákkal berendezett konyha.

Másodjára a férjem munkája miatt utaztunk ebbe a kicsi, de annál szebb és figyelemre méltóbb országba. Vasárnapi munka volt, ezért hívott a párom, hogy menjek vele. Gondolta a munkát max. 14 óráig befejezi és utána kirándulhatunk egy kicsit. A fővárosba mentünk: Luxembourgba.

Már az utazás közben feltűnt, hogy nincs nagy mozgás az utakon, sehol egy bolt, vagy nagyobb bevásárlóközpont, kisebb, hangulatos falvakon mentünk keresztül. Közben utánanéztem az ország népsűrűségének. Hihetetlen: 234fő/négyzetkilométer, mondjuk az összlakosság is csak alig több, mint fél millió ember. Szóval, néhány órát vártam az autóban, még a férjem dolgozott, mert az üzletközpontba, ahol a munka folyt a biztonsági őrök nem engedtek be. Nem bántam, szép, napsütéses délelőtt volt, pihentem egy kicsit. Délután pedig egy nagy sétára indultunk az óvárosban.

Utunk a sziklaerőd maradványain vitt, a spanyol tornyok között, a Szt. Miklós templom mellett.  A Nagyherceg palotájának a tövében ittunk egy-egy sört (borsos áron), majd folytattuk a sétát a Petrusse-völgy fölött, ahol elképesztő az Adolphe híd és a folyó látványa.

A hazafelé vezető 2 órás út már kicsit fárasztó volt, de megérte. :)

Visszakanyarodva a bejegyzés elejéhez, most harmadjára utaztunk Luxemburgba. Esch-sur-sûre nevű falucskában foglaltunk szállást. Ez az egyik legkisebb település az országban, de az őt körülvevő csodálatos természettel együtt szerintem felülemelkedik mindenen. 2700 ember sem él itt és gondolom, hogy mindannyiuk megélhetése a turizmusra épül. A legnagyobb szállodában laktunk 2 éjszakát, Hotel De La Sure, ez egy 4 csillagos wellness hotel. Már a szálloda épülete is ámulatba ejtett bennünket. Egy hatalmas labirintus volt az egész étteremmel, büfével, tornateremmel, ping-pong és játékszobával, könyvtárral, na és a wellness részleggel, aminek az egyik falát a hegy kövei adták. Bele volt építve a hotel a hegybe :O. Fantasztikus! A naturista szaunán már nem lepődtünk meg.:)

Az első estét szülinapi bulival, habfürdőzéssel töltöttük. Másnap kirándultunk. Végigsétáltunk a Sauer folyó partján, körbe a falun, ugyanis a folyó kanyarulatában fekszik a település, mintha egy kis szigeten lenne.

Megmásztuk a városka i.sz. 927-ben épült várának a maradványait. Két tornyot is bevettünk, keresztül-kasul bejártuk, bemásztunk és felmásztunk mindenhova, ahova lehetett.

Ittunk egy-egy kávét, sört egy kedves kis bár teraszán és nézelődtünk egy üzletben, ahol minden eladó portéka valakinek a kézzel készített alkotása volt. A kora délutáni szieszta után wellnesseztünk és még maradt erőnk néhány ping-pong meccsre is. Nagyon jó volt.

Vasárnap délelőtt el kellett hagynunk a szállást, de hazafelé menet még megálltunk a hegytetőn és megnéztük a város felett épített vízierőmű-tározót, amely 10km-re nyúlik el a völgyben.

Luxemburg egy gyöngyszem Európában. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a gyönyörű, tiszta természetet, a friss levegőt, a kiépített pihenő- és kirándulóhelyeket és persze a régi, de lenyűgöző várakat, kastélyokat, modern szállodákkal elegyítve.