Németország, Bosznia-Hercegovina

Csupa szép és jó dolgokról fog szólni ez a bejegyzés miután megemlítem, hogyan nehezíti az életemet a belga állam. Én 66%-os rokkant, vagyis megváltozott munkaképességű ember vagyok. Ennek megfelelően jövedelemhelyettesítő támogatásban (Allocation de remplacement de revenus=ARR) részesülök, mivel nincs semmilyen más bevételem. Ennek az éves összege a férjem fizetésétől függ. Ha Ő kicsit többet keres, mint az előző évben, akkor az én támogatásomból elvesznek (nehogy véletlenül elszaladjon velünk a ló:)). Fordított eset még nem történt. Ebben az évben ez úgy alakult, hogy januárban, februárban 688€-t kaptam, márciusban valami oknál fogva emeltek rajta 14€-t, tehát lett 702€ az összeg, majd érkezett a levél, hogy az adóbevallásunk alapján csökkentik a hozzájárulást 536€-ra. Szimplán azért bosszantott fel a dolog, mert én ebből a hatalmas összegből finanszíroztam a doTerrás üzletemet, a weboldalam kiadásait, az ilyen-olyan alkalmakra vett ajándékokat és az utazásainkat. A havi 150€ mínusz nem gátolta meg az idei utazási terveinket, de csöppet elszomorított, hisz valamire kevesebb fog jutni - gondoltam.

Két úti célunk is volt az idei nyáron. Először útban hazafelé Magyarországra megálltunk Németországban a Neuschwansteini kastélynál. 

A szállásunk a Villa Ludwig Suite Hotelben volt. Az értékelése szerint is rendkívüli ez a négycsillagos szálloda, és valóban, szerintünk is az. Egy földszinti kétszobás, teraszos lakosztályban helyeztek el bennünket, aminek minden ablakából a kastélyra láttunk. 

Nagyon kedves, sok nyelven beszélő személyzet fogadja a vendégeket, érkezéskor kávéval, üdítővel, süteménnyel kínálnak.

Kb. 1 órás késéssel érkeztünk az információs épülethez ahhoz képest, amikorra az előre megváltott látogatójegyünk szólt, így lemaradtunk a GPS-es hegymászó,látványosságokat megmutató túráról. Mondjuk elég furcsa volt, hogy délután 5-kor már nincs nyitva a turisztikai iroda nyár derekán, főszezonban. A nyitvatartási idejük 8-16 óráig tart lehet, hogy én gondolkozom furcsán, de szerintem a turisták inkább másznak hegyet délután, mint kora reggel. A déli kánikuláról ne is beszéljünk! Ezért aztán magunk fedeztük fel a környéket. Felmásztunk a Hohenschwangaui kastélyhoz is, majd elsétáltunk az Alpsee tó partjára. Minden látnivaló Füssen falu központjától néhány 100 méternyire van, így gyalogolva is könnyen megközelíthetőek. 

Ezután következett a fő látnivaló a Neuschwansteini kastély. Ez a gyönyörű épület, amit II. Lajos bajor király építtetett a XIX. században 1300m magasan emelkedik az Alpsee-tó felett a Pöllat-szurdok magányos szikláján. Többféleképpen, sőt több úton is megközelíthető. Aki időben érkezik, nem úgy, mint mi, az lovaskocsival is felgurulhat kényelmesen. Mi ugye, semmilyen belépőt nem tudtunk már venni, ezért uccu neki, gyalogosan indultunk. Utolsó percben, 18 óra előtt egy kicsivel vettünk magunknak innivalót a próbára. Ezt azért emelem ki, mert még az italautómatákat is bezárják délután 6-kor, élelmiszerüzlet pedig nincs csak a szomszéd városban, 10km-re Füssentől. Elég bizarr!

Nem bántuk a sétát a kavicsos/aszfaltos úton felkapaszkodva láttunk vízesést is, és egyre szebb lett a kilátás a környező hegyekre, tavakra.

Fent pedig a csodálatos kastély várt ránk, egy igazi kőből épült álom. Teljes pompájában a Mária-hídról látható.

Nem véletlen, hogy még Disneyt is megihlette ez az épület. Meseszerű megjelenésének köszönheti a helyét például Disneylandben. Miután körbesétáltuk és jónéhány fotót készítettünk, elindultunk lefelé, mert vihar közeledett. Éppen a szikla lábánál jártunk, amikor eleredt az eső. Beültünk egy kis vendéglőbe, ittunk egy-egy italt, kifújtuk magunkat és mikor csendesedett az eső, akkor hazaszaladtunk a szállodába. Gondoltuk, kiülünk a szuper teraszunkra estére, gyönyörködünk a szép kilátásban, iszunk még valamit. Na, ebből annyi lett, hogy a bárban kértünk 2 pohár kortyolni valót, ezt bevittük a lakosztályunkba és egy szál cigi idejéig kiültünk az eresz alá:).

Nem volt tökéletes ez a kirándulás, de szép vidéket láttunk és szuper helyen szálltunk meg.

Nyarunk másik célállomása Bosznia-Hercegovina volt. Ide egy baráti családdal utaztunk egy hétre, előre megtervezett programmal. A társaság egy része a kirándulásokat, nézelődős programokat preferálta, a másik része pedig a tengerparti napfürdőzést részesítette előnybe, ezért az egyik napunk menetelősre, a másik pihenősre sikerült.

Első nap Makóról Mostarba akartunk eljutni. Ez a település Bosznia-Hercegovina déli részén található, az ország legnagyobb városa, kulturális és politikai központ. Egy nagyon kellemes panzióban, a Hotel Villa Lejlában szálltunk meg. Ez a hotel a város szívében áll, minden látnivaló közelében. A mostari Öreg híd, amiről a település a nevét is kapta 200m-re volt a szállásunktól. Minden vendéglátó kedvesen, segítőkészen fordult hozzánk. Még arra is felhívták a figyelmünket, hogy sok a tolvaj, ezért magunk előtt és ne a hátunkon vigyük a táskáinkat. Sétáltunk egyet a bazárban, mintha Isztambulban lettünk volna. Ez nem véletlen, hiszen Mostar lakosságának 35%-a muzulmán, 34%-a horvát, 19%-a szerb és a maradék. A város gyakorlatilag kettéosztva működik, a Neretva folyó bal partján bosnyákok, a jobb partján horvátok élnek. 

Az Öreg hídon átsétálva (nagyon csúszik, így szépen, lassan kapaszkodva) gondolom a horvát oldalra érkeztünk, ahol nagyon finom csevapcsicsát vacsoráztunk egy sziklaszirtre épített vendéglőben.

Vacsora közben, este 8-kor megszólalt a Müezzin. Érdekes volt ezt hallani, mert olvasta, tanulta az ember, hogy ez így működik, de más élőben tapasztalni. Az Öreg hidat egyébként az oszmánok építették a XVI. században mészkőből, ebben a formájában maradt meg a XX. század végéig. 1993-ban a szerb-bosnyák háborúban a horvátok lebombázták. 2004-ben épült újra és érdekesség, hogy a folyómederből magyar búvárok is segítettek kiemelni az eredeti kövek egy részét. Tehát a híd az eredeti anyagok felhasználásával, hagyományos technológiával épült újjá, s így a környező óvárossal együtt az UNESCO világörökség része 2005-től, mint a megbékélés és a kulturális sokszínűség szimbóluma. 

A Neretva partján sok lehetőség nyílik a szórakozásra. Lehet például sziklát ugrani, motorcsónakozni, kajakozni. Mi ezeket a lehetőségeket kihagytuk, már fáradtak voltunk az utazás miatt és be is esteledett ránk, de visszafelé sétálva a hotelhez még leültünk egy takaros parkban mielőtt eltettük magunkat másnapra. (1. nap - menetelős)

Reggel keltünk időben és reggeli után elindultunk a magasba, fel a Fortica hegyre. Ott található az üvegterasz, ami ingyenesen látogatható. Negyedórás szerpentin út után megtaláltuk az U-alakú üvegezett padlójú kilátót, ahonnan gyönyörködhettünk a Neretva völgybe és ráláttunk az egész városra. A vállalkozó szelleműek kipróbálhatják Bosznia-Hercegovina leghosszabb zipline csúszdáját is. Ittunk fent egy-egy kávét, kólát és elindultunk a tengerpart felé. 

Másfél órás autókázás után, ami szinte egész végig hegyi kanyargós úton történt annyira, hogy már kételkedtünk benne, hogy a tenger felé tartunk -  hiszen annak lent kellene lennie a tengerszint környékén, nem fent a magasban - megérkeztünk Neumba, ami Bosznia-Hercegovina egyetlen tengerparti városa.

Tudniillik az egész bosnyák partszakasz összesen 20km hosszú. Ez a 20km-es szakasz kettévágta Horvátországot, ezért a horvátok építettek egy hatalmas hidat (2022-ben), a Peljesac-hidat. Ez a híd a tenger felett megkerüli a bosnyák tengerpartot, így összeköti a horvát területeket.

Tehát kora délután elfoglaltuk az apartmanunkat, ami egy hegyoldalra épített apartmanházban volt a 7. emeleten, így meglepetésként ért bennünket, hogy 80 lépcsőfokon kell felmásznunk a szállásunkhoz. Ez elég durva sport volt naponta többször. A helyiségek felderítése és elfoglalása után elindultunk feltérképezni az Aranypartot és csobbanni egyet az Adriában. Este pedig kint ültünk a hatalmas teraszunkon és tátott szájjal bámultuk a csodás panorámát. (2. nap - vegyes)

A harmadik napon ismét lendületbe jöttünk és elindultunk fürdőruhával felszerelkezve a Kravica-vízeséshez. Erősen megtorpantunk az első akadály előtt, mert a fiúk elfelejtették mondani, hogy az autók egy olyan fizetős (20€/hét) parkolóban állnak, ami a hegy tetején van és 190 lépcsőfok megmászásával közelíthető meg. Csak háromszor ültünk le pihenni, mire felértünk:). 50km utazást követően megérkeztünk. Ez egy népszerű kirándulóhely Boszniában a Trebizat folyón. A belépő 20KM vagyis 10€ fejenként. A Kravica vízesést több egymás mellett elhelyezkedő vízesés alkotja, a szélességük 120m, a legnagyobb magassága 26m. Ez a medence 900m magas hegyek között található. A lezúduló víz nagyon friss és elég hideg. A medencében lehet fürdőzni, mártózni. A víz szélén 10€-ért bérelhetőek napágyak; sok-sok kajálda, bár várja a vendégeket. Lehet raftingolni, kajakozni a vízesés rendszerben a folyón. A zuhatagok mögé nem lehet bemenni a nagyon csúszós köveken. A biztonságunkra vízimentők vigyáztak. Több kemping található a környéken, részt lehet venni szervezett kirándulásokon is, amik keretében egy cseppkőbarlang is látogatható.

Ezen a napon csodálatos, színes, természetközeli helyeken jártunk. Igaz, hogy nagy volt a tömeg, sok magyarral is találkoztunk, de a látvány megérte.

A visszaúton Neum felé megálltunk Pocitelj erődjénél. A várrom szintén a Neretva folyó partján fekszik. A XV. században épült és a falak valamint a torony maradványai ma is szinte épen állnak. Kis csapatunk még aktív tagjaival (nem mindenkivel) felmásztunk a sziklafalra és fáradtan, de örülve a teljesítményünknek a lenyűgöző panorámát néztük. Pocitelj igazából egy középkori, oszmán-török stílusú erődített városka. Érdemes meglátogatni. Maga az erőd ingyen megmászható és felderíthető. A várrom aljában néhány árus kínálja portékáit, a sziklatetőn pedig kihelyezett italhűtő van, amely becsületkasszás.

Ezután hazagurultunk kellemesen elfáradva.

Este 8-kor tűzijátékot néztünk a teraszunkról. A horvátok lőtték ajándékba a bosnyákoknak. Augusztus 5-e nemzeti ünnep Horvátországban, amikor a Győzelem és hálaadás napját tartják az 1995. 08. 05-én sikeresen végrehajtott horvát hadművelet emlékére. Ez a hadművelet stratégiai szempontból létfontosságú volt a bosnyákok számára és alapjaiban változtatta meg a boszniai háború menetét. Bár a katonai akció elsődlegesen horvát területen zajlott a hatásai megmentették a bosnyák lakosságot egy újabb humanitárius katasztrófától. (150-200 ezer bosnyák menekült meg a szerb mészárlástól.) (3. nap - menetelős)

A negyedik napunkat pihenősre terveztük. Ennek megfelelően reggel kicsit tovább aludtunk, üldögéltünk a teraszon, majd irány a strand. Először egy kövesebb, kavicsosabb partszakaszt fedeztünk fel, ahol matracon, úszógumin lebegtünk a víz tetején, nagyokat ugráltunk a mélybe, kicsit úszkáltunk. Sokat napoztunk (itt is bérelhetőek napozóágyak és napernyők 5€/nap áron), Smirnoff Ice-ot iszogattunk, ami egy finom, hűsítő és könnyű ital a forró boszniai napon. A bosnyák tengerpartot (a Neumi öblöt) egy nagy horvát félsziget védi a nyílt tenger hullámaitól és a nagy szelektől. Emiatt a víz nagyon nyugodt, tiszta és kifejezetten meleg.

A legnagyobb hőségben felmásztunk a szállásunkra hűsölni a légkondi alá, majd később még meglátogattunk egy mélyebb partot, ahol búvárkodtunk és nagyokat csobbantunk a tengerbe.

Egyébként ezen az üdülőhelyen is jár a Horvátországból ismert kis "tengeralattjáró", amiből a tenger élővilágát szemlélheted, valamint lehet jetskizni segítséggel vagy anélkül. Mi ezeket a programokat most kihagytuk, de tengerisünit azért találtunk. Ők közösen éldegélnek sok-sok rákkal a sziklákon.

Estére felöltöztünk szép ruhába és elmentünk vacsorázni. Egy Kouzina nevű étteremben tengeri étkeket ettünk, garnélarékot és halat. Finom volt és nem drága. Egyébként mivel Boszniában nem euró, hanem konvertibilis márka (KM) a fizetőeszköz mindennek (a szállásnak, az éttermeknek, az üzletek áruinak) lényegesen alacsonyabb az ára, mint Horvátországban. Az eurót is elfogadják mindenhol, csak szeretik úgy átszámolni, hogy az nekik kedvezzen, nyilván:> (4. nap - pihenős)

A következő napot ismét menetelősre terveztük. Az úti célunk a horvát Dubrovnik volt. Gyakorlatilag ez a legdélebbi horvát város 50km-re fekszik Neumtól, de természetesen csak az országhatáron átkelve közelíthető meg. Életem legrémisztőbb útja volt ez, amikor 3 óra hossza nem volt elegendő e viszonylag rövid táv megtételéhez, ugyanis az autópálya forgalmát nem tudni mi okból felterelték egy egysávos hegyi szerpentinre. Mi (jobbról) a szakadék mellett centikre a bálványkövektől, sőt az autót is meghúzva velük, szemben (balról) jeepek, lakóautók érintve a sziklás hegyoldalt araszolva haladtunk. Az út nehezének megtétele után megálltunk pihenni, levegőzni, pisilni, inni. A látvány elképesztő szép volt, csak ne lett volna olyan félelmetes.

13 órára volt jegyünk egy lagúnákat látogató sétahajózásra. Természetesen lekéstük az indulást. Megtaláltuk a kikötőben az utazást intéző céget, az ott lévő hölgy segítőkész volt és 0,5 óra várakozás után egy privát hajót indított csak nekünk. Glass boat-on ültünk, s egy óra alatt körbejártuk a Dubrovnik környéki szigeteket, lagúnákat.

Ezután a nyakunkba vettük a várost. A várfalon szerettünk volna tenni egy sétát, de 40€-t kértek érte fejenként. Azt gondoltuk: - Majd mi tudunk az óvárosban sétálni ingyen is! Így is lett. Tényleg küönösen szép és érdekes ez a középkori stílusban megmaradt város, amelyet az Adria gyöngyének vagy korábban Délszláv Athénnek is neveztek. Majdnem 200 évig (1358-1526) a magyar korona tulajdona volt, ezt jelentős magyar emlékek is bizonyítják, hiszen itt őrzik Szt. István állkapcsát és koponyadarabját, illetve Szt. László király jobbját. A település központja 1979 óta a kulturális világörökség része. 

18 óra körül megvacsoráztunk egy Tata's nevezetű étkezőben. Ez egy hihetetlenül kedves kiszolgálással, figyelmes felszolgálóval, tiszta mosdóval és nagyon ízletes ételekkel bíró helyiség volt. Jót ettünk, ittunk méregdrágáért (Hotvátország ilyen:)) és indultunk vissza Bosznia-Hercegovinába. Hazafelé az út már nem volt olyan kalandos hál'Istennek. Este még játszottunk a csodás teraszunkon és megpihetek a csavargók. (5. nap - menetelős)

Elérkezett a hétvége, az utolsó napjaink ebben a szép országban. Szombatra semmi extra programot nem terveztünk. Egész nap strandoltunk, este pedig még ettünk egy jót a helyi kínálatból és bevetettük magunkat a bazárba, hogy ajándékokat vásároljunk a szeretteinknek. Közben játszottunk a játékteremben is, jégkását szürcsöltünk, sétáltunk, fotóztunk az Adria partján. (6. nap - pihenős)

Vasárnap kora reggel betettük a csomagjainkat az autóinkba és útnak indultunk hazafelé. A délelőttöt még a balkánon töltöttük. Megálltunk Medjugorjéban, ahol a világ egyik leghíresebb katolikus Mária-zarándokhelye van. Felmásztunk hárman a Jelenések hegyére. Ez azt jelentette, hogy 270 métert kapaszkodtunk fel egy sziklás hegyoldalon, ahol kitaposott ösvénynek nyoma sem volt. Az éles köveken sokan mezítláb másztak felfelé. Megható volt a sok zarándok, akik a világ minden tájáról érkeztek. A hely a hívők számára az imádság, a bűnbánat, a megtérés és a belső béke szigete. Nagyon nagy hatással volt mindhármunkra a légkör, a szkeptikus barátnőm is elmélyülten figyelt, a hittel bíró, de nem túl vallásos lelkületű férjem is áhitattal nézte a tömeget, nekem pedig egy régi álmom teljesült azzal, hogy ott lehettem.

Sétáltunk a faluban is egy nagyot, vettünk mindenfélét az utcai árusoktól, akik sajnos piacot csinálnak a turistáknak. Hűtőmágnes, díszpárna, terítő, nipp, olivabogyó, olivaolaj, pálinka, sőt még cigi is kapható. A falu központjában álló Szent Jakab-templomot nem tudtuk meglátogatni, mert a hatalmas vasárnapi tömegben még parkolóhelyet sem találtunk. Több órás várakozásra pedig nem volt időnk, hiszen előttünk állt egy 10-11 órás út Makóig két határátkeléssel (bosnyák-szerb, szerb-magyar).

Éjjel érkeztünk haza kisebb kalandok után, de szerencsésen. (7. nap - nagyon menetelős)

Élménygazdag nyaralás volt az biztos, egy lenyűgöző történelmű, kulturálisan sokszínű és földrajzilag változatos országban a Balkán-félsziget szívében. A turizmus még kiépülőben van, a vendéglátást még gyakorolják, a tisztaság nem 100%-os (de nem is koszosak) mégis rengeteg csodás dolog vár itt a kíváncsi látogatóra.

Egyre többen hallottak Bosznia-Hercegovináról, egyre többen ismerik meg, egyre többen beszélnek róla.

Megéri kíváncsiskodni. Nézzetek szét Ti is arra!