Örökké nem eshet
A címadó mondatot a Holló című filmből vettem, ahol vigasztaló jelleggel hangzott el. Detroitban játszódik a film, ott 850 mm az éves csapadékmennyiség. A vigasz nekünk is kell!
Olyan mennyiségű víz, mint az idén még nem zúdult a fejünkre Belgiumban. Pedig hivatalosan is mérsékelt óceáni az éghajlata az országnak minden évszakban nagy csapadékmennyiséggel. Ez az elmúlt évben Charleroiban 1058 mm-nyi égi áldást jelentett, idén pedig tetőzött.
Mikor már a belgák is panaszkodnak a rengeteg vízre, akkor baj van. Ezt onnan tudom, hogy nagyon-nagyon régen 10-12 éve, mikor már itt éltem, de még nem tudtam megszokni a zord körülményeket és panaszkodni mertem az esőre, a hidegre, a sötétségre, akkor kaptam egy nyers kritikát, miszerint: - Ez Belgium. Ez ilyen. Ha nem tetszik, menjél haza!
De most már nekik sem tetszik, hogy 5 hétig megállás nélkül áznak, majd jön 4 eső nélküli, de szeles, hűvös nap és folytatódik tovább az esőzés.
Nagyon megváltoztak az éghajlat okozta körülmények. Egyébként is az északi szelek uralják a területet, amelyek le tudják hűteni a kedélyeket, de idén még vaddá, viharossá is váltak. Már nem számoltam hányadik alkalommal szedtem össze a kerti dolgokat, mert a szél átrendezte a kertünk arculatát.
Na és a sötétség. Nincs napfény! Az egy dolog, hogy bent a lakásban mindig ég a villany, mert nem lehet látni se főzés, se vasalás, se bármilyen tevékenység közben, de déli 12 órakor az utcán is sötét van. Vastag szürke, gyakran fekete felhőtakaró borít be mindent, amin a napsugarak már nem is akarnak áttörni, szerintem már ők is feladták. :(
Idén eddig (június közepe) kb. 4-5 napsütéses napunk volt. Ilyenkor úgy járkálunk az utcán vagy a kertben, mint a teknősök, nyújtogatjuk a nyakunkat a fény felé és mondogatjuk a kiskakas mondókáját, hogy: - Szívd fel begyem mind a Napot!
A statisztika szerint Belgium átlaghőmérséklete januárban +3 fok, júliusban +18 fok. Szerintem ezt is újra kellene átlagolni, hiszen vannak már téli mínuszok és nyári 28-30 fokok is, azonban ezeket a magas páratartalom miatt mind fokozottabban érezzük, a téli -2 fokban úgy fázunk, mint otthon -10 fokban, a 28 fokot pedig fullasztó kánikulának érezzük. Szörnyű!
Azért szánok most ennek a témának egy bejegyzést, mert mindez olyan meghatározó problémája a hétköznapjainknak, hogy szót érdemel. Őszintén mondom, hogy megesz bennünket az irigység, mikor otthonról kapjuk a videóhívásokat és pólóban, shortban ülnek a rokonok a kamera előtt, vagy épp medencéznek a kertben vagy fürdőznek a strandon 33-36 fokban. Mi pedig fázunk 12-14 fokban napközben és bizony megy a fűtés a házban, mert a 19-20 fokra állított termosztát nem érzékeli ezt a hőmérsékletet, nincs mitől felmelegednie a lakásnak júniusban. A gázszámlát ennek megfelelően egész évben fizetjük, nincs olyan, hogy a nyári hónapokban spórolhatunk.
Konkrétan.
Minden reggel azzal indul a napunk, hogy megnézzük mikor fog esni. Ugyanis sokminden függ tőle. Például a férjem munkája, aki építkezéseken dolgozik. Van olyan tető, ami hónapok óta nincs befejezve, mert ott a magasban nem lehet esőben dolgozni. De vannak ennél egyszerűbb dolgok is, például egy ablakpucolás. Arra várhatsz, hogy akkor csinálod meg, amikor szép idő lesz, ha-ha-ha... Csak 2 zuhé közötti szünetben van erre esélyed.
Idén nem nyíltak ki a tavaszi virágok, a tulipánok, a nárciszok a kertben. Ilyet még nem láttam. A zöld száruk és a leveleik kibújtak, de nem volt rajtuk bimbó. Az áprilisban Hollandiából hozott tulipánhagymáimat sem mertem kint elültetni. Bent nyíltak cserépben a szobában. Bezzeg februárban volt egy hét "meleg", s akkor pompáztak a jácintok. Minden növény beteg, napfény nélkül ők sem bírják a kiképzést. A rózsák levelei, a körtefa termései foltosak, a petúniák elrohadnak.
Ránk telepednek a nedvességet szerető állatok. Tudom, hogy meztelencsiga invázió mindenhol van, de gondoljátok el itt a hűvösben, vízben milyen szívesen tanyáznak. 1 cserepes virágot megemelve a teraszon 6 csigát fogtam. Mindent megzabálnak. Én csak a virágaimat féltem tőlük, de van, akinek felették a konyhakertjét is.
A pókok pedig ugye szeretik a nedvességet. Az összes ablakpárkányon, ajtófélfán lepetéznek, majd a hideg elől, ami nincs ínyükre bemenekülnek a házba. Állandóan pókhálózok.
Nem csak a környezetünkre, a növényekre és az állatokra van kártékony hatással ez a kellemetlen időjárás, hanem ránk, emberekre is. Az egyik észrevétlen kártevő: a magas páratartalom. A következő 3 képen jól látható, hogy ha van csapadék, ha nincs, a levegő vízgőztartalma szinte mindig magas.
Fiziológiailag a páratartalom a bőr és a tüdő működését határozza meg. A levegőben lévő magas vízgőz mennyiség következménye az orrfolyás vagy orrdugulás (több zsebkendőt fújunk tele reggelenként és nem vagyunk betegek), a köhögés (a 20 évesek is úgy krahácsolnak minden reggel, mint a bagós vénemberek), a szemirritáció ( a férjem szemhéja kiszáradt, viszket, gyakran piros, gyulladt). Mindketten sűrűn könnyezünk, csak úgy a semmiből, mintha elkezdenénk sírni, folyik a könnyünk.
Ha a bőrre gyakorolt negatív hatásokat nézzük, sokan panaszkodnak hajhullásra, berepedeznek, beszakadnak a körmeink, az arcbőrünk meg gyakran pattanásos vagy hámlik (néhányszor már kikértük magunknak, hogy miért van ez, nem vagyunk már serdülők).
Súlyos következményei a magas páratartalomnak az izomgörcsök (ez az idősebbeknél van jelen). Általában éjszaka a megpihent lábakon, kézfejeken jelentkezik. Az izomgörcsök oka lehet, hogy a napközben túlterhelt izmok oxigénellátása akadályozott. Ez nagyon kellemetlen, számos alvatlan éjszakát okoz. Most sem csak magunkról beszélek, mert a gyógytornásznál láttam másokat is, akik az összerántott izmaik miatt ugráltak és jajongtak.
A csontok, ízületek fájdalma is általános. Rengeteg az ilyen problémával küzdő beteg. A vizes levegő károsítja a szöveteket. Nem találkozol itt olyan emberrel, akinek nem fáj valamije, a válla, a nyaka, a karja, a dereka, a lábai stb.. Ez annyira érdekes, mert nekem genetikai betegségem a sok mozgásszervi problémám. Már otthon sem szerettem a hideg, nyirkos időt, mert "mindenem fájt". Belgiumban ez fokozódott és szinte egész évben szenvedek tőle, de mikor nyáron haza megyünk, mintha elvágták volna. Otthon nem fáj semmi.:)
A páratartalom számlájára kell írnom azt is, hogy gyakran kóválygunk egész nap, mint a molylepkék. Délután 3 és 5 óra között be kellene vezetni a sziesztát, mint a mediterrán államokban, csak itt nem a meleg, hanem a víz miatt, mert esik le a fejünk az álmosságtól, fáradtságtól. Ehhez sokszor fejfájás is társul, nagyon rossz. Tudod, hogy háromszor ennyi dolgot is el tudnál intézni egy nap, de megtámad ez a kótyagos érzés és csak hálni jár beléd a lélek. Biztos ezért van az is, hogy a belgák nagy alvók. Teljesen normális, hogy a szomszédaim közül egy páran délelőtt 11-kor hétköznap fürdőköpenyben vagy pizsamában nyitnak ajtót a postásnak.
A sötét, nyirkos időnek más élettani hatásai is vannak. Az egyik a D-vitamin -hiány. Az utóbbi hónapban az ismerőseim és családtagjaim köréből négyen voltak laborvizsgálaton és a véreredményekből kiderült, hogy mind a négy páciensnek D-vitamin hiánya van. Ez a 100%-os mutató elég gyenge eredmény főleg, ha nézzük a D-vitamin-hiány következményeit a gyengeséget, fáradékonységot, a hangulatingadozást, a csontritkulást, a patológiás csonttöréseket, a gyorsan romló fogakat és a gyakran jelentkező légzőszervi betegségeket.
A másik negatív hatás: a depresszió. A belgák saját szavával élve, az időjárás náluk demoralizáló, hangulatot rontó. A depresszió népbetegség, amit nagyon komolyan vesznek. Például sokkal hamarabb kiírnak ezzel az okkal hosszú távú táppénzre, szakorvosi kezelésre vagy rokkant nyugdíjra, mint egyéb betegségekkel. A statisztikák alapján a depresszív rendellenességek leginkább a nők, a 18-29 év közötti fiatal felnőttek, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a gyerekekkel egyedül élők és a vallón régió lakosai !!! között alakulnak ki. Hmm, Vallóniában? Észrevettük.
2023 óta nő a szorongásos betegségek száma a férfiak között is. Eddig az volt az általános, hogy az életkor előrehaladtával az esetek száma csökkent, ellenben most növekszik. Nyilván ennek nemcsak az időjárás az oka, de erősen befolyásoló tényező lehet ahhoz, hogy semmihez ne legyen kedvünk, ne akarjunk kimozdulni otthonról, antiszociálisokká váljunk.
Szóval az Élet apró örömei közül nekünk az egyik legértékesebb: a napfény.
"Örökké nem eshet,
derülj ki ég!"
(Riddler & Pica)