Portugália 2025

2025 nyara igazán jól sikerült. Több hosszú utazásban volt részünk, sok-sok szépet és érdekeset láttunk, sőt volt, amit ki is próbáltunk:). A következő néhány bejegyzésem éppen ezért élménybeszámoló lesz.

Első utunk Portugáliába vezetett. Szinte minden ismerősünk megkérdezte, hogy: - Miért pont oda?

A válasz egyszerű: - Mert itt még nem voltunk.

Szokásomhoz híven március környékén nekiláttam tervezgetni, ugyanis még sosem bíztam utazási irodára a nyaralásunkat. Imádom a szervezkedést!!! Hiszen addig is tanulok, ismerkedek az országgal, a városokkal, a környékkel míg nézegetem, olvasgatom a lehetőségeket.

Először azt kellett kitalálnom, hogy melyik település legyen a kedvencem. Rengeteg videót néztem és ráleltem Nazaréra. Ez a hely Európa leghullámosabb partszakaszaként reklámozta magát. Tényleg fantasztikus felvételeket néztem meg a szörfösökről. Ez eldőlt. 

Utána a távolságot mértem fel. Chatelettől pontosan 2000 km-re fekszik Nazaré. Azt gondoltam, hogy akkor nem autózunk odáig, mert pihenni, kikapcsolódni szeretnénk, és ha még felváltva is vezetjük le ezt a távolságot, abban semmi pihentető nem lesz. 2 nap elmegy az utazásra, aztán 2 napig nyűgösek, fáradtak leszünk és pikk-pakk eltelik az egy hét. Voksoltam tehát a repülés mellett.  Mielőtt azonban repjegy vásárlásra adtam volna a fejemet, annak is utánaolvastam, hogy mikor érdemes Nazaréba utazni. Júliusban. A legjobb!!! A férjem általában akkor kapja a szabiját, és D. lányom is el tudta intézni az 1 hét vakációt magának. Irány a repülőjegy foglalás! Az is szempont volt számomra, hogy a charleroi-i reptérről induljon a gép, hiszen az mellettünk van. Megtaláltam! Charleroi - Lisszabon július 15-21-ig. A repülőjegyeket nem mondanám olcsónak, 300 euró/fő volt 1-1 kisméretű bőrönddel és kézitáskával oda-vissza. Ezután jött a szállás nézegetés. Én mindig a Booking.com-on foglalok szobákat, apartmanokat, mert már egy Genius vagyok:) és erre adnak kedvezményeket. Nem volt sok szempont, aminek meg kellett felelnie a szállásnak, mert a mi igényünk annyi, hogy tisztaság legyen és tudjunk egy-egy jót aludni. Sosem cél, hogy a szobában töltsük az időt. Mondjuk az óceán parton azért fontos volt, hogy közel legyünk a nagy vízhez. Ez a keresgélés azért több napot vett igénybe. Végül foglaltam egy apartmant 50m-re az óceántól. 3 ágyas, fürdőszobás, hűtős, erkélyes lakrész volt, nevetséges áron. 250 eurót kértek 3 személytől egy hétre. Egy kicsi hiányosság azért becsúszott, annyi, hogy önellátó volt ez a lehetőség, de ismerve magunkat tudtam, hogy ezt simán megoldjuk. Így is lett.

M., egyik kedvenc időtöltése, hogy kora reggel elindul egyedül egy sétára és felderíti a terepet. Megtalálta hol kapható kávé, hol lehet reggelizni, hol van a legközelebb élelmiszerbolt stb.. Én és a lányunk minden reggel a friss kávé illatára keltünk, s én azt az erkélyen ülve, az óceánt nézve és hallgatva fogyasztottam el. Az óceán hangja éjjel is mámorító volt. Nyitott erkélyajtónál aludtunk és nem kellett semmi altató hangeffekt, mert volt egy pihentető, eredeti óceánmorajlásunk.

Ellenben, ami kellemetlen volt, az a sirályok vijjogása. Nem tudtak szegény párák aludni és hajnal 3-kor már hangoltak és nyomták reggel 9-ig. Ennyit a szállásról.

Akkor, szervezést tekintve repülőjegy, szállás, kaja kipipálva.  A következő kérdés az volt, hogyan jutunk el Lisszabonból a tőle 120 km-re fekvő halászfaluba, Nazaréba. Az Internet csodás, minden lehetőséget vázolt.  Legegyszerűbb megoldásnak látszott, hogy Flixbusszal utazzunk. (7euró/fő) Mindenre meg tudtam venni a jegyeket otthon, az asztalnál ülve, az útvonalakat pedig a Google Maps mutatta. Reptér----2 megálló metróval, buszpályaudvar----Nazaré. A legbonyolultabb dolognak a metrójegy vásárlás tűnt. De ezt az akadályt is leküzdöttük, vettünk 3x3 utazásra szóló jegyeket, amelyeket a visszaúton is fel tudtunk használni. Délután 5 órára a portugáliai Nazaréban voltunk és 600 m séta után a szállást is a birtokunkba vettük. 

Lecuccoltunk, letusoltunk és irány a felfedező út, be a központba, ki az óceán partra stb.. Nagyon kellemes idő várt ránk. 25-28 fokra melegedett a hőmérséklet minden nap, de mi többnek éreztük.

Az otthoni szervezésnek az is része volt, hogy keressek programokat, látnivalókat, tudjam, mit érdemes megnézni, kipróbálni. A GetYourGuide ebben is segített, számos lehetőséget mutatott. Megbeszéltem a családdal, hogy mihez van kedvünk és kinéztem a látogatóközpontot, ahol le tudjuk foglalni a programokat. A Nazaré Water Fun központ 1 km-re volt a szállásunktól, egy kellemes sétányira a parton. Másnap az első utunk oda vezetett. Előző évben Horvátországban az időjárás miatt lemaradtunk egy jó buliról, mert utolsó napra intéztük, így nem maradt lehetőség esőnapra. Idén nem akartunk így járni. Az idegenvezetők mosolyogva fogadtak, segítőkészen invitáltak bennünket és megkeresték nekünk a franciául beszélő kollegájukat, hogy könnyebb legyen a kommunikáció.

3 programra fizettünk be. Még aznap délután delfinvadászatra indultunk 2 hajóval. Nagy élmény volt "száguldani" a hullámok hátán. A másik hajó hamarabb megtalálta a delfineket, mint a miénk, ezért turbó sebességre kapcsoltunk, hogy utolérjük őket. Az idegenvezető és a kapitány is 2 fiatal volt (egy lány és egy fiú). Zenét hallgatva, énekelve utaztunk. Azért kellett sietni, mert elmondásuk szerint a vizek leggyorsabb úszója a delfin, 10 perc alatt el tudnak úgy tűnni az óceánban, hogy aznap már senki nem talál rájuk. Utolértük őket. Egy delfinraj 50-100 egyedből is állhat. Közönséges delfineket néztünk. Úsztak velünk a hajónk mellett, előtt, alatt. Szuper volt. Visszafelé hajókázva  a víz felől is bemutatták az idegenvezetők a partszakaszt, ahol még mindig halászatból és persze idegenforgalomból élnek az emberek. A 2 órás program 40 euróba került fejenként.

Másnap délután 2-kor buggy-zni mentünk. A dűne buggy vagy más néven beach buggy egy szabadidős terepjáró nagy kerekekkel, nyitott utastérrel.

Ezek a homokfutók könnyedén mentek a városokban az aszfalton és hepehupás partvidéki területeken is. Néhol meg-megálltunk fényképezni, nézelődni. Bevezettek bennünket a környező falvakba is. A megállóknál helyet tudtunk cserélni, így mindhárman vezethettük a csodajárgányt sima és nehezebb terepen is. Kaptunk egy-egy szemüveget, amikért hálásak voltunk, mert a ránk rakódott porból alig látszódtunk ki. Kinevettük egymást... a 3 kékszemű légy:) 

Ez az utazás majdnem 3 órásra sikeredett, nagyon élveztük a vezetést is, a látványt is, a társaságot is. 150 euróba került 1 buggy, amibe max. 4-en férnek el.

Pénteken ismét lesétáltunk a Water Fun Clubhoz, mert a fiatalok jetskizni mentek. Ezt a programot én kihagytam, mert féltem, hogy nagyon összerázná a jármű a csavarjaimat a hátamban és egyébként is 2 személyesek voltak a vízirobogók. Nekem az is élmény volt, hogy a partról néztem őket és videóztam. Kis gumicsónakkal bevitték őket egy bójához, ahol már várta őket a jetski.

Elmondták nekik, hogy mettől meddig tart a pálya és 30 percig próbálkozhattak.  Se a férjem, se a lányom nem sportolt még ilyesmit, nagyon lelkesedtek. Érdekesség, hogy a hullámokon ugratások során egy csepp víz sem került rájuk. A felszerelésük egy-egy mentőmellény volt, valamint a sofőrnek egy "bilincs" a csuklóján, hogy el ne hagyja a vízirobogót. :) 70 euróért szórakoztak ketten egy jetskin.

A harmadik programnap végén, mint törzsvendégektől köszöntek el tőlünk kedvesen, mosolyogva, integetve. Nagyon szerettük őket.

Szombaton szabadfoglalkozásra szavaztunk. Lementünk a partra, szuper meleget fogtunk ki. Napoztunk, strandoltunk (ami hullámokon ugrálást jelentett), hisz ez a partszakasz nem úszásra való. Előző napokon be sem engedték a turistákat a baywatch-os "bácsik" a vízbe, mert 2 m-nél magasabbak voltak a hullámok.

Már akkor is rád fütyültek, ha fényképezés céljából közelítettél a vízhez. De az is nagyon érdekes volt, hogy a strand mégis megtelt törölközőn ücsörgő népekkel. Mindenki tátott szájjal bámulta az óceán hatalmas hullámait, közben ettek, ittak, napoztak. A hétvégi programhoz az is hozzátartozott, hogy strandkézilabda bajnokságot tartottak a parton. Nekünk ez új volt. Gyorsan utánanéztünk a szabályoknak és lelkesen szurkoltunk természetesen Nazaré csapatának.

Szinte minden nap másik kis vendéglőben ebédeltünk. Választék az volt bőven. 17-20 euróból mindhárman jóllaktunk, ittunk, sőt még 2,50-3 euróért tekercses fagyit is ettünk.

Esténként az apartmanház bárjában ittunk és dartsoztunk. A bárt üzemeltető úriember kifigyelte, hogy a Jagermeistert szeretjük és minden délután a mi kedvünkért újra töltötte a készletet. Az italfutár mosolyogva mutatta nekünk, hogy ma is hozott, nehogy lemaradjunk róla. Az utolsó nap pedig búcsúzóul ő fizetett egy kört. Szóval a vendéglátás előtt le a kalappal. 

Az árak egyébként nem verték a csillagos eget, sőt. Szerintünk olcsó volt minden, ahhoz képest, hogy tényleg frekventált helyen időztünk. A balatoni Ezüstpart ehhez képest...hujuj! Pedig Nazaré a portugál ezüstpart egyik népszerű települése.

A város 3 fő részből áll: Praia a tengerparti rész (alsóváros), Sítio egy régi falu egy szikla tetején (felsőváros) és Prederneia egy másik régi falu egy másik magaslaton. Praiát és Sítiót fogaskerekű vasút köti össze. Ezzel mentünk fel várost nézni vasárnap. (4 euró two-way ticket/fő)

Az alsóvárosi nyüzsgéshez hasonlóan felsővároson is nagy volt a tömeg. Utcai árusoktól hangos térre, sikátorokba érkeztünk. Egy néni kézzel készített népviseletbe öltöztetett babákat árult. Vettem tőle egyet részben azért, mert volt már otthon egy ilyenem, amit Nizzában vettem, másrészt, mert szép emléke lesz annak, ami szemet szúrt nekem és nagyon tetszett, hogy az idős korosztály hagyományos viseletben jár, dolgozik minden nap.

Nazaré legendája éppúgy egy szarvashoz köthető, mint a magyarok Csodaszarvas legendája. Sítio főterén áll egy 1182-ben épített kápolna, amely egy freskóján őrzi a történetet miszerint egy XII. századi lovag, bizonyos Dom Fuas Roupinho lovát Szűz Mária csodálatos módon megállította a köd által takart sziklafal vége előtt miközben ő egy szarvast üldözött.

A templom első ránézésre kőből épültnek tűnik, de nem! Minden fából készült benne az utolsó oltárig. 1377-ben lett átépítve, majd a XVI., XIX. században újból és újból, mégis hihetetlen, hogy ennyi ideje létezik. Ha már az építészetnél tartok megemlítem a csempézett falakat, amit díszítésként használnak. A legtöbb a kékfestő csempe, sok-sok ház, templom falán, kívül-belül.

Tettünk egy sétát a magaslati levegőn az erőd felé, mely világítótornyként is funkcionál. 2 eurós belépőáron megtekintettük a toronyban lévő szörfdeszka kiállítást. Láttuk azt a deszkát is, melyen Garret McNamara beállította a szörfözés világrekordját 2011-ben, amikor sikerült meglovagolnia egy 23,8 méteres hullámot. Azóta ez a rekord már megdőlt. Először 2017-ben egy brazil szörfös 24,21 méteres hullámot hódított meg, majd jött egy német sportoló 2020-ban, aki 26,21 méteres hullámot szörfözött le. 

Az erődben található szörfdeszka kiállítás nem az egyetlen kulturális látnivaló. Ingyen látható a parton a hagyományos halászat bemutatója még mindig működő halászhajókkal és tradícionális technikákkal.

Valamint megtekinthető a helyi etnográfiai múzeum is, és messziről kiszagolható az Aszalt Hal Múzeum kiállítása a szabad tengerparton. 

Menjünk vissza felsővárosba! Megkerestük a város szimbólumaként tisztelt Szörföző szarvas szobrot.

Ez a szobor a helyi legenda és a város híres szörfkultúrájának fúziója. A 6,3 méter magas szoborral elég volt fotózkodni. Ebédeltünk, nézelődtünk még a helyi kézművesek portékái között és leereszkedtünk az alsóvárosba.  Délután strandoltunk.

Ezzel nekünk véget ért a nyaralásunk. Hétfőn délelőtt még kávéztunk egyet a parton, de csomagoltunk, mert délután 2-kor indult a Flixbusz Lisszabon felé. 

Ami kimaradt, de szívesn kipróbáltam volna az a Thalasso Egészségház szolgáltatása volt. Azt írták róla, hogy:"gyógyulás a tengerből". Ez egy thalassoterápiás központ, ahol masszázsok, wellness és jólléti programok, valamint gyógyító, kifejezetten patológiára kifejlesztett kezelésmódok vannak csodálatos kilátással a tengerpartra. Majd legközelebb!

A thalassoterápia alapja a tengervízből nyert ásványi anyagokban, nyomelemekben gazdag sűrű só. A hasznos elemek a bőrön keresztül bejutva az emberi szervezetbe jó hatással vannak arra. A tengervíz ugyanazon ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmazza, mint az emberi vér. Fürdés közben cseretranszport játszódik le. A terápiák során használnak tengeri gyógynövényeket, amelyeket frissen gyűjtenek be természetesen. A terápiák nemcsak a lelket ápolják és a kozmetikában hatásosak, hanem a gyógyító hatásuk is elismert. Tehát a hidroterápia mellett alga-, fangopakolásokat vagy iszap- és algafürdőket, illetve tengeri klímában való időtöltést ajánlanak. A gyógyító célú eljárások hasznosak a stressz, kimerültség kezelésére, az immunrendszer erősítésére, a szív- és keringési problémák oldására, a visszérbetegségek, reumatikus fájdalmak, sportsérülések, bőrproblémák és bélbetegségek kúrálására. 

Az egész út során csak itt az utolsó napon történt egy kis gebasz. Másfél órás késéssel indult a gépünk Charleroi-ba. Nem délután 5-kor szálltunk fel, hanem este fél 7-kor. Na bumm, belefért.

Életre szóló élmény volt a családnak ez a közös nyaralás. Nekem még plusz  sikerélményt is nyújtott a jó döntésem miatt.

Válasszátok Ti is úticélnak ezt a portugál gyöngyszemet!