Rengeteg munka, néhány óra szórakozás és egy kis pihenés

A minap elgondolkoztam azon, hogy mennyire begubóztunk, a Covid óta alig járunk szórakozni. Szívesebben ülünk otthon, hétvégenként egyszer-egyszer társasjátékozunk, de inkább csak beszélgetünk vagy nézünk együtt valami tévé műsort.

Lehet, hogy megöregedtünk? Nem volt ez mindig így.

Mikor kikerültünk Belgiumba még fiatalok voltunk és gyerek mellett is megoldottuk, hogy hétvégenként szórakozzunk, táncoljunk. Vicces történetek jutottak eszembe....:)

Volt egy "disco" Charleroi-ban, ahol retró zenéket játszottak és csak 30 éven felülieket engedtek be a szórakozóhelyre. Ide mentünk többször is, de mindig valami kaland lett a vége.

Mikor először mentünk a férjem még csak 29 éves volt. Le is csekkolták az ajtóban és nem akarták beengedni. Erre jöttem én a személyi igazolványommal, és bizonyítottam, hogy idősebb vagyok, így a "kis sihedert" gardedámmal mégis beengedték és táncolhattunk az "öregek" között. 

Másodszor bejutottunk könnyedén és némi italozás és táncikálás után egy barátunk felfedezte, hogy nyitottak az emeleten egy újabb szintet, ahol vízipipázni lehet. Hát azt ki kellett próbálni. Életünkben először voltunk egy szórakozóhelyen, ahol foglaltunk egy asztalt és nyugodtan szipákoltunk. Nagyon jókat nevettünk.

Harmadjára nem sikerült bejutnunk, mert a rend őre azt mondta a férjemnek, hogy: - Pas de chaussures. Csak pislogtunk, hogy mi a baj. Nincs cipőnk? Nem mezítláb jöttünk még a nyári meleg ellenére sem. Kiderült, hogy a férjem szandálja nem minősül cipőnek, mert nyitott és nem elég elegáns. Sokkal sikkesebbek voltak mások edzőcipőben.

Ezt elengedtük, nem esett jól, de továbbálltunk. Szerintünk valami más okból kifolyólag nem szimpatizáltak velünk. 

Negyedik alkalommal cipőben mentünk mégsem jutottunk be, mert állítólag teltház volt és egyébként is csak olaszoknak szólt a party. Többször nem mentünk.

Más alkalommal betévedtünk kettecskén egy jó hangulatú bárba, ahol szólt a zene is. Nyugodtan leültünk egy boxba és szürcsölgettük az italunkat, romantikáztunk kicsit, majd arra lettünk figyelmesek, hogy körülöttünk az összes pár egynemű. Hű, a nemjóját! Egy meleg bárban voltunk. Angolosan távoztunk, de a kijáratnál már kipukkant belőlünk a nevetés, hogy hogyan nem tűnt fel elsőre a bár jellege. Erre az ajtónálló megszólalt magyarul, hogy semmi baj, ők szívesen látnak bennünket, ha nekünk nem kellemetlen a dolog. Ő volt az első magyar, akivel Charleroi-ban találkoztunk.

A kedvenc zenés helyünk végül a Le Gringo nevű mexikói étterem, taverna lett. Mi persze szombat esténként nem enni jártunk ide, bár állítólag nagyon jó a konyhája. Hangulatos bár Charleroi központjában kedves személyzettel. Periódusonként valaki énekel, mert lehet karaokézni, de mikor a produkciók szünetelnek, akkor megtelik a tánctér.

Más jellegű zenét és társaságot találtunk Brüsszelben, ahol egy baráti házaspár szervezésének köszönhetően 3 havonta táncházba jártunk sok éven keresztül. Nagyon szerettük az ottani hangulatot, azokat az embereket, akikkel ott ismerkedtünk meg. Ettük, ittuk a magyaros ételeket, italokat, többnyire csak hallgattuk az élő népzenét, amelyet otthonról érkezett tanult művészek húztak, mivel az én kicsi párom nem ismeri ezt a fajta táncot. Azért alkalmanként akadt néhány gavallér, aki megforgatott.:)

De ezeknek a bulizós éveknek valahogy vége lett.

Manapság már nyugalomra vágyunk inkább, ezért kevésbé hangzavaros és tömegmentes helyeket látogatunk. Nagy kedvencünk a minigolfpálya Landelies-ben az Abbey-nál, de erről már írtam. Nagy ritkán elmegyünk biliárdozni vagy bowlingozni a Charleroi-beli Bowling Flash Bowl terembe.

A nyitvatartásuk elég jó, hétfőtől csütörtökig 13-22 óráig, pénteken és szombaton éjfélig, vasárnap szintén este 10-ig vannak nyitva. A bowling 8,50 euró személyenként, a biliárd 2 eurós érmével működik. Nem egy színvonalas hely, de mi csak játszani megyünk oda, arra jó.  A bowlingot nagyon szeretem, de sajnos nem a hátamnak való. 2 játszma után 1 hétig nyögök. De a biliárd az megy!

Voltunk már gokartozni is a Brussels South Karting pályán. Ez a létesítmény Frasnes-Lez-Gosselies-ban található, Charleroi és Brüsszel között az N5-ös úton. A pálya 500m hosszú és 6m széles. A versenyszekció mellett egy klubház is nyitva van, ahonnan panorámás kilátás nyílik a terepre és közben lehetőségünk van a felfrissülésre is. 13 percnyi verseny a felnőtteknek 19 euróba, a gyerekeknek 16 euróba kerül. A gokarttal csak az a bajom, hogy én szeretem, de a beteg gerincem az nem.  Műtét előtt még ülni is fájt benne, aztán a rázkódás sem volt ínyére és egy-egy ütközésnél lefehéredtem. Mondjuk idióta tinikkel többet nem óhajtok versenyezni, mert direkt élvezik az ütközést, ami tényleg jó poén lehetne, ha közben nem kakilnám össze magam. :( Mindennek ellenére élvezem a vezetést. Műtét után még nem próbáltam, azért van egy kis félsz bennem.

A táncolás utáni vágyunkat évente kétszer éljük ki, amikor a Dél-Belgiumi Magyarság Háza által szervezett magyar esteken veszünk részt. Kovács Joseph és családja szervezésében tavasszal és ősszel van egy-egy magyar vacsora, ahol kb. 25 eurós belépőért cserébe kapsz egy welcome pezsgőt, egy retró szendvicset, egy meleg vacsorát desszerttel és jó hangulatot, ha szeretsz táncolni és énekelni. A talp alá valót Pataki Zoli játssza, vidámkodni este 7 és hajnal 2 között lehet.

Remélem adtam néhány ötletet, hogy hol, mit érdemes csinálni. Tudom, hogy van számos más lehetőség is a szórakozásra, mi ezeket próbáltuk ki. Ha van kedvetek próbáljátok ki Ti is!