Ügyetlen kivitelezési ötletek

Ez lesz az a téma, amin nevetni fogunk, pedig igazából sírni kellene rajta. Bármelyik albérletünk vagy ismerősünk albérlete jut eszembe Belgiumban, mindenhol találkoztunk hajmeresztő megoldásokkal, ami az építkezési technikákat illeti.

Az első lakóhelyünk Charleroi belvárosában volt, ahol a lépcsőház mérete hagyott némi kivetnivalót maga után. Olyan keskeny folyosót és lépcsőt kell elképzelni, amin jómagam egy bevásárló szatyorral már nem fértem el. Eszedbe se jusson esetleg a kisgyerekeddel kézen fogva felmenni, mert valamelyikőtök le fogja horzsolni a bőrét a fal mellett! Vagy, amikor utazásból megérkezve két nagy bőrönd figyel a lépcső alján, hogy: - Na, most mi lesz? Eggyel sem fér el az ember csak oldalazva, nemhogy kettővel. Költözködni? Bútort venni? Ha nem szétszedhető lakberendezési tárgyról van szó, akkor csak az ablakon keresztül fog a rendeltetési helyére kerülni daru, lift, emelők és kötelek segítségével. Gyakran látni lebegő foteleket, mosógépeket, hűtőket a főutcán.

A lépcsős szerkezetekkel egyébként Belgium-szerte hadilábon állnak. Számtalan helyen jártam már, ahol az én 165 cm-emmel nem fértem el a fordulóban. D. lépcsőházában az első kanyarban tuti biztos, hogy mindenki lefejeli a plafont. Képzeljétek el, hogy egy lépcsőházban mennyi idegen fordul meg, akik nem tudják, hogy azon a helyen "csatt" lesz, ha nem hajtod meg magad. D. azt mondja, hogy az ott lakóknak is problémát jelent, mert tudják, hogy ott van az alacsony plafon a fordulóban és felfelé menetben még működik is a hajbókolás, de lefelé nem mindig sikerül akkorát hajolni, hogy elférjenek alatta.

Ez nálunk, a jelenlegi albérletünkben is egy létező probléma. Egy vendégünk sem jött még le úgy az emeletről, hogy ne koppant volna a lépcsőházi kanyarban.

Egy-egy lépcsőfok szélességéről megint csak viccesen tudok mesélni, hiszen az én 36-os lábam nem fér el rajtuk. Gondoljatok bele akkor a férjem 45-ös lábába! Ezeken is az oldalazva vagy pipiskedve közlekedés a megoldás, ha nem szeretnénk popsin landolni. Van néhány ismerősünk, akiknek sikerült úgy leérniük, hogy nem tört el a bokájuk, de fájdalmuk az volt a tomporuk környékén.

Egy alkalommal 2 nappal a vakációról való visszatérésünk után olyan izomlázam lett a vádlimban, hogy alig bírtam járni.  Erősen gondolkodtam, hogy vajon mi lehet ennek az oka, mire ráeszméltem, hogy a lépcsőzés. Mivel 3 bőröndnyi cuccot és néhány száz szatyrot kellett kipakolnom, ezeknek egy részét felhordanom az emeletre pipiskedve, megérezte a vádlim az edzést és erősítés gyanánt fogta fel, ezt pedig jelezte egy kis fájdalommal.

Bosszúságot is okozott ez a keskeny lépcsőfokokkal megépített szerkezet, a legnagyobbat akkor, amikor a lányomnak eltört a bokája. Begipszelt lábbal, a mankókról nem is beszélve, lehetetlen küldetés volt felmenni az emeletre, ahol a saját kis hálószobája, kuckója volt. Mindent le kellett költöztetni a nappaliba, hogy gipszelve is megközelíthető legyen. Arról szó se essék, hogy mégis fel kellett őt naponta vonszolnunk az emeletre, mert csak ott volt fürdőszoba vécével.

Megérkeztünk egy sokadik problémás megoldáshoz: egy vécé, az is csak az emeleten. Mi rendbe hoztunk egy második toalettet is a földszinten, de ez a kertben, a garázsban lett kialakítva (kinti vécé). Ha vendégek jöttek hozzánk, szerintem logikus, hogy a nappaliban ültettük le őket. A nappali normális módon a földszinten volt. Ne adj Isten, ha meg akarták látogatni az illemhelyiséget, akkor választhattak! Vagy felmásztak az emeletre, vagy kimentek a huzatos garázsba. Elgondolkodtató! Azt ne is említsem, hogy ha szaporázni kellett a lépteket, hogy nehogy baleset történjen, akkor felmászni az emeletre egy kihívás volt.

A fürdőszobai és konyhai megoldásaikról lehet, hogy külön blogot kellene írnom.

Láttatok már olyat, hogy a zuhanykabin a fürdő közepén áll? Nagyon vicces. Se egy törölközőtartó, se egy polc nincs a közelében, de van jó nagy táncparkett mellette, ahol pucéran sétálgatva beszerezheted a fürdéshez vagy szárítkozáshoz szükséges dolgokat. Vécé srégen a falhoz képest, de eldugva a zuhanykabin mögött? Erről mi a véleményetek?Az ott lakóknak rettenetes megoldás. Nem lehet "kényelmesen" székelni. Nem fér el az ember lába.

A mi vécénk ugyan egyenesen áll, de az ajtó mögött van. Kis fürdőszoba szőnyeget nem lehet elé tenni, mert akkor nem nyílik ki az ajtó.  Tehát ne menj mezítláb a budira, mert ha lógatod a lábad, egy idő után fázni fog a hideg csempén. Ellenben a férfias mellépisilés könnyebben orvosolható, mert nem a szőnyeget kell kimosni, elég feltörölni. Végre valami pozitívum!

A Chatelet-i házunkban rémesen hülye megoldás az is, hogy a terasz=kert ajtóval szemben van a fürdőszoba. Két lépés a kertből és már a fürdőszobában is vagy. Na, ez annyi kosszal jár, hogy borzalom. Szerintem egy fürdőszobának tisztának, sterilnek kell lennie, hiszen ott mossa, borotválja, fésüli stb.  az arcát, a haját, a lábát, az alvázát az ember. A higiénia ebben a helyiségben elsődleges. De nem lehet csak többszörös erőfeszítés árán fenntartani, ha a vendégek cipővel mennek pisilni a kertből, az utcáról. Eszükbe sem jut levenni a lábbelit, ha csak egyet kell lépni a toalettig. Rálépnek a fürdő előtti szőnyegre, amire te mezítláb állsz, hiszen vagy mennél fürdeni és akkor beviszed a lábaddal a koszt a fürdőkádba, vagy kilépsz a szőnyegre vizes lábbal és akkor annyi a tisztaságnak, mert rád tapad a kosz. A kert apró lakói is nap, mint nap betévednek. Rendszeres látogatóink a hangyák, pókok, földigiliszták, meztelen csigák, pincebogarak. Nagyon gusztustalan! A szél pedig előszeretettel fújja be a száraz faleveleket, a lehullott virágszirmokat, a fűnyírás utáni gazt. Nagyszerű, de nem tiszta, tele van szeméttel a fürdőszoba.

Mosógép a konyhában. Manapság ez már sok helyen így van teljesen normális. Így a legtöbb helyen úgy tervezik a konyhabútort, hogy benne legyen a masina helye. Igen, de ez csak akkor egyszerű, ha a bútor merőleges a falra. Hiába a kialakított hely a mosógépnek, ha logikátlan az elgondolás és a ferde fal miatt nem lehet a helyére tenni a gépet.

Nem a mi problémánk, hanem egy kollégánké, hogy olyan albérletet sikerült találnia, ahol nem egyenes a padló. A harmadik emeleten! Éltetek már ilyet? Átvesznek így egy lakást?! A ferde aljzatra a burkolást is ferdén tették rá, ennek nagyon egyszerű következményei vannak: a hűtőajtó vagy a ruhásszekrények ajtajai maguktól kinyílnak. Agymenők!

A történet elején említettem, hogy minden lakóhelyünkön itt Belgiumban volt valami extra rossz megoldás, ami rendszeresen bosszantott bennünket. Az Avenue de Waterloo-n a lépcsőház, Montignyben a keskeny lépcsőfokok, a vécé az emeleten, Chatelet-ben a kert ajtó a fürdővel szemben és a lépcsőforduló alacsony plafonnal.

A továbbiakban ide még azt is megemlíteném, hogy 1 szobában 1 konnektor van. Szerintetek? Számoljunk csak! Tévé, laptop töltő, telefon(ok) töltője, éjjeli lámpa, asztali lámpa, digitális ébresztőóra, esetleg egy DVD-lejátszó (ez már nem divat, de még létezik), porszívó,.....áááááá, felejtsd el! Egy konnektor, rengeteg hosszabbító. Csetlel-botlol a kábelek között. Szörnyű! Ennyit dobott a gép. :(

Utoljára a Couillet-beli török paradicsomunkat említeném meg, ami a hihetetlen szar megoldások tárháza volt. Csak a kedvencemet írom le. Szegény lányom itt a pokol sötét bugyrában lakott. Összesen két szobánk volt, de csak az egyik mondhatott magáénak egy ablakot. Vagonos megoldás lévén a nappaliból nyílt az egyik szoba (a lányomé), melyen csupán egy üvegtégla ablak volt az ajtó felett, és ebből a helyiségből nyílt a mi hálószobánk, ami az utcára nézett, tehát rendelkezett ablakkal.

A két szoba között mindig nyitva kellett hagynunk az ajtót, hogy valami fény szűrődjön be a gyerekhez is, valamint állandóan égett a villany. Ott olvasni, tanulni, játszani nem lehetett, nem volt az a rengeteg asztali-, álló-, és falilámpa, ami elegendő fényt adott volna. Nem beszélve a nyirkos falakról, amik penészedtek és az állandó dohos szagról. Egy igazi középkori verem volt, ahova nem sütött be a Nap. Ablak nélkül nincs fény, szellőztetés nélkül nincs tiszta levegő. Valahol olvastam, hogy még a legrosszabb börtönnek is van ablaka. Akkor ez mi volt?

Túléltük, mert mindent átvészelünk. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Már tudjuk, hogy a belga belsőépítészet egyes csodáit a saját otthonunkban nem fogjuk alkalmazni! Ez biztos.